Jókai Ági 2015-ben szerezte meg diplomáját a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen, színészként dolgozott többek között a pozsonyi Astorka Színházban, a komáromi Jókai Színházban, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Győri Nemzeti Színházban, a Vertigo Szlovák Színházban a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban és több filmszerepet is kapott. Másfél éve, a pandémiát megelőzően döntött úgy, hogy a kamera másik oldalán is kipróbálja magát és létrehozza saját műsorát, a KultúReceptet. Céljairól, a kulturális műsorkészítésről és a vidéki színházak világáról is beszélgettünk.
– Nagyjából fél éve hoztad létre népszerű portréműsorodat, a KultúReceptet, amely nemrég egy önálló blogot is kapott a Papagenón. Mi motivált, hogy felcserélted a színpadot a kulturális műsorkészítésre?
– Nem cseréltem fel. Én továbbra is színész vagyok. 2010-ben kezdtem el a pozsonyi színművészetit, nagyon sokat tapasztaltam, de különösebb kudarcaim nem voltak. Rengeteg szerepet vállaltam és belekerültem egy igazi mókuskerékbe. Évadonként akár 4-5 bemutatóm is volt, az előadások száma viszont sajnos nem volt olyan sok, hogy egy-egy szerepet eléggé ki tudjak játszani. Egyszerűen azt vettem észre, hogy folyamatosan úton vagyok a párhuzamos feladatok között, és amit csinálok, az már nem engem szolgál. Féltem, hogy elveszítem a kreativitásom.
– Ekkor lépett az életedbe a KultúRecept.
– A terep elő volt készítve gondolatban, a pandémia miatt felszabadult idő pedig csak rásegített, hogy ténylegesen elindulhasson valami új. Színészként és magánemberként is érdekelnek mások történetei, személyisége, korábban pedig már az is bebizonyosodott, hogy az ismerőseim, a kollégák természetes módon tudnak megnyílni előttem egy-egy beszélgetés során. Egyértelműnek tűnt, hogy bele kell vágnom egy portréműsorba, amiből lett a KultúRecept, s ez mára teljesen a szívügyemmé vált.
– Színészként könnyebb volt helytállni egy ilyen feladatban?
– Nekem azt tanították, és én is azt tapasztaltam, hogy kérdezni kell, hiszen csak árnyalt megoldások léteznek, és pontosan ez az, amit a fókuszba szeretnék helyezni. Szerencsés vagyok, mert belelátok azokba a helyzetekbe, amik egy művészt foglalkoztatnak, de alapvetően nem lehet elvárás egy színésszel kapcsolatban, hogy a színpadon kívül is jól bánjon a szavakkal. Az életünk során rengeteg szöveget tanulunk és tartunk fejben, képesek vagyunk szép fordulatok megfogalmazására, de ez nem jelenti azt, hogy minden színésznek jó beszélőkéje is van.
– Az elmúlt másfél évben több mint 50 műsort készítettél, a KultúRecepten ebből 30 jelent meg. Kiket hívtok meg a műsorba?
– Nagyon sok olyan tehetséges fiatal van, akikre egyszerűen nem fordítunk elég figyelmet. Én velük szeretnék foglalkozni, nem a mainstream interjúkat elkészíteni. A műsorok alapvető jellemzője, hogy a művész mögötti embert is igyekszünk megmutatni. Ezért van például, hogy mindenkivel a saját közegében, az otthonában, vagy egy számára fontos helyen beszélgetünk. A portrék mellett bizonyos témákat is feldolgozunk, mint például a kiégés, az anyaság, a nők, a háttérdolgozók…
– A kulturális portréműsoroknak megvannak a maga előzményei. Mi az, amiben a KultúRecept mást tud adni, főként egy olyan világban, amelyikben a figyelem sokszor csak másodpercekre ragadható meg?
– Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy új találmány, de igyekeztem elvonatkoztatni a hasonló műsoroktól, mert nem akartam átvenni mások példáját. Egy saját arculatot szeretnék felépíteni a KultúRecepttel, amely alapvetően a minőségen alapul, legyen szó a tartalomról vagy éppen annak technikai megvalósításáról. A portré műfajának igenis van létjogosultsága és el kell fogadni, hogy a mai világban is vannak dolgok, amiket nem lehet öt perc alatt elintézni. A jó beszélgetéshez, egymás megismeréshez idő kell. Ebből nem tudok engedni.
– Milyen nagyságrendben van jelen a műsor az életedben és merre látod a jövőt?
– Az arányokat most próbálom beállítani, mert a színházi feladatok mellett a budapesti Szlovák Intézetben is dolgozom, ahol egyébként hasonló feladatokat látok el, mint a KultúReceptnél. Nagyon érdekel a filmezés, szeretném tudatosan használni az arcomat, ebben pedig sokat segít, hogy az utómunkák miatt egytől-egyik vissza kell néznem a műsorokat. Ami a jövőt illeti, fontosnak tartom, hogy a KultúRecept egy olyan márka legyen, amely az önálló műsorok mellett a vizuális tartalomkészítésben is fontos szerepet vállal. Szeretném, ha ebbe az irányba is képesek lennénk fejlődni és minél több együttműködést valósítanánk meg.
