Nehéz lenne felsorolni, ki mindenki látogatott el Pest-Budára — majd 1873 után Budapestre – Liszttel, Liszthez vagy épp Liszt miatt annak idején. A „hírhedett zenész” vonzereje azonban névadóként sem kisebb: a zeneszerző szellemét megidéző Liszt Ünnep idén is nagy művészek garmadáját vonultatja fel október 7-22. között, nemzetközi közönséget gyűjtve egybe.
„Világ kedvence! kedves hangteremtő! / Úgy vagy köztünk, mint egy közös nemtő” — lelkesedett Liszt Ferencért a 19. század közepének mára szinte teljesen elfeledett poétája, Lisznyai Kálmán, s ha ma már meg is mosolyognánk e kimódolt és naiv sorokat, a jellemzést egészében mégis tartósan helytállónak ítélhetjük. Hiszen Doborján nagy szülötte mindmáig megmaradt a világ kedvencének, s ami a közös nemtői, vagyis jószellemi szerepet illeti, Liszt zenéje valóban összekapcsol minket egymással – és összeköt minket a széles nagyvilággal is.
Immár erre bizonyság a tavaly, születésének 210. évfordulóján megalapított Liszt Ünnep is, amely egyszerre hazai és nemzetközi, s programja révén egyként tiszteleg a névadó életműve, örökifjúi nyughatatlansága, emberi léptéket meghaladó személyisége és művészetfelfogásának imponáló tágassága előtt.
Ilyesformán az idei fesztivál Müpában megrendezésre kerülő eseményei az említett vonatkozások, azaz névadói jegyek közül többnyire nem is csak eggyel kapcsolhatók össze. Hiszen nézzük csak mindjárt a Liszt Ünnep legelső hangversenyét: Plácido Domingo október 9-i zarzuelakoncertjét! Az operavilág 81 esztendősen is fáradhatatlan öregistene a reprezentatív (művész-) személyiség ritka példája, aki még e magas életkorában is egyre újabb és újabb szerepeket és feladatokat keres magának. A szívének oly kedves ibér-latin zenés színpadi műfaj, az opera, az operett és a népszínmű zsánerével egyaránt rokonítható zarzuela pedig felőlünk kitekintve olyan távoli peremvidéknek tűnhet, amelynek jobb megismerésével többnyire még adósai vagyunk saját zenés színházi világismeretünknek. S egészen hasonló, vagyis a liszti konstellációt idéző lesz majd az eseménysorozat utolsó koncertje is október 22-én: Víkingur Ólafssonnal és az Orchestre symphonique de Montréal együttesével.
Elvégre az izlandi zongorista virtuozitása, elmélyültsége és örökkön határterületeket és érintkezési pontokat kutató érdeklődése már a Müpa törzsközönsége számára is ismerős, s ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy a koncert műsora a Les Préludes zenekari megszólaltatásával indul majd, úgy már jó előre többszörösen liszti szelleműnek ítélhetjük ezt a hangversenyt. No és persze a sokszínűség, s ráadásul még az előadóművészi és zeneszerzői kettős szerep nagy kortársi megtestesüléseképpen említsük meg oly sokszínű kortársunk, Jörg Widmann nevét. Tőle fiatalkori operája, a Roland Schimmelpfennig szövegére komponált Das Gesicht im Spiegel (Arc a tükörben) jut majd elénk október 5-én: a Neue Oper Wiennel közös program gyanánt, az ilyen és ehhez hasonló operaprodukciók karmestereként itthon is ismert és elismert Walter Kobéra vezényletével.
Budapesten — 1875-ben, a Vigadóban — Richard Wagner is fellépett Liszt Ferenc társaságában, így hát a Magyar Wagner Társaság megalapításának 150. évfordulóját köszöntő koncert ugyancsak jól illik a fesztivál programjába. Annál is inkább, mivel a Pinchas Steinberg által vezényelt október 10-i hangversenyt Liszt Prométheusz című szimfonikus költeménye indítja majd, az est főszereplője pedig a nagy német bariton, Michael Volle lesz.
A Liszt Ünnep zenei és művészi kínálatának tágasságát mindezek mellett persze olyan műfajok is bizonyítják és gazdagítják majd, amelyekkel a névadónak nem volt, illetve nem lehetett találkozása. Így megismerkedhetünk Fekete-Kovács Kornél jazzkompozíciójával, amely 2020-ban a Müpa Zeneműpályázatának kategóriagyőztese volt. Szintén a jazz kedvelőit hozhatja lázba a világhírű szaxofonos, zenekarvezető, producer és zeneszerző, Ravi Coltrane Cosmic Music című október 18-i koncertjének híre. S habár táncosnőkkel Lisztnek is akadt dolga (Lola Montez!), azért Barta Dóra rendező-koreográfus társulata, a Badora Dance Company a maga Időn kívül című új előadásával ugyancsak olyan fogalmazásmódot és élményt ígér, az argentin Osvaldo Golijov zenéjével és az izraeli David Grossman művét felhasználva, amely a romantikától távol, mindenestől a jelenben lelkedzett. Ahogyan félreismerhetetlenül mai produkciót ígér új előadásával, a Hokuspokusszal a maszkot, pantomimet, improvizációt és harsány fizikai komédiát parádésan elegyítő Familie Flöz társulata is.
S ha legvégül még a Margó-díjas Halász Rita regényét, a Mély levegőt középpontba állító és Beck Zoltánt is felléptető, izgalmasnak ígérkező október 12-i programot is megemlítjük, úgy akár Lisznyai bevezetőben idézett, Lisztet dicsérő költeményének záró szavát is idemásolhatjuk az idei Liszt Ünnep jellemzéseként: „Tündérálomteljesedés!”
