Puskás Ferenc kétségkívül az egyik leghíresebb magyar, aki valaha Madridban élt. A legendás focistának egy hosszabb kihagyás után sikerült újra labdába rúgnia a Real Madrid csapatában, közben tudatosan készült a visszavonulásra. Beiratkozott egy edzőiskolába, de ennél meglepőbb kezdeményezései is voltak: próbálkozott a debreceni kolbász gyártásával és egy étterem üzemeltetésével is.
Puskás Ferenc (1927-2006) az 1956-os forradalom leverésének hírére maradt külföldön, 1958-tól családjával Madridban telepedett le. Az emigrációja miatt eltiltott futbalista ekkor már tekintélyes túlsúllyal rendelkezett, de a Real Madrid csatáraként hamarosan alakját és hírnevét is visszanyerte, végül 39 évesen köszönt el a játéktól. Néhány héttel később máris elhelyezkedett edzőként, mindeközben azonban több, a gasztronómiával kapcsolatos üzletbe is belefogott.
Puskás a kolbászgyáros
Puskás Öcsi még aktív focistaként néhány barátjával társulva nyitott egy kolbász-, pontosabban debreceni gyárat, ahol a régi hazai ízeket próbálta felidézni és ezáltal megszerettetni a spanyolokkal.
Puskás rajongása a lacikonyháért még gyerekkorából származott,
ugyanis amikor még Kispesten focizott, gyakran elnyerte a legjobb játékosnak járó kolbászt, amit egy kedves hentes, Józsi bácsi ajánlott fel.
A Salchichas Puskás (Puskás Kolbászok) márkát 1963-ban regisztrálták és a termék gyártása is hamarosan megindult.
Puskás reggelente saját maga járt a piacra, hogy a legjobb minőségű húst vásárolja meg alapanyagnak,
az alkalmazottai között ráadásul ott volt Józsi bácsi is, így a debreceni nem is lehetett volna autentikusabb.
A márkaépítéshez négy sárga kisteherautót és a Puskást ábrázoló logót is felhasználták. A képen a focista kezéből természetesen nem hiányzott a kolbász. Kis reklámzászlókat is készíttetett, méghozzá több változatban: az egyiken a csatár éppen – a sorfal fölött átemelve a labdát – könnyedén betalál a kapuba. Egy másikon pedig egy matador fogadja a közönség ovációját miközben a kimerült bika szarvát tartja. A két zászló szövege megegyezett: Puskás Kolbászok, a nagy spanyol márka. Lejjebb pedig Puskás Kolbászt éve ugyanezt csinálom.
Hiába volt azonban a gondos alapanyag-választás és a marketing, a magyarosan fűszerezett debreceni kolbász nem nyerte el a serrano sonkához szokott spanyolok tetszését, így Puskás gyára négy évnyi működés után bezárt. Az akkori madridiak bizonyára meglepődnének, ha megtudnák, hogy a debreceni páros kolbász 2015 óta hungarikum, vagyis a magyarság egyik csúcsteljesítményének számít.
Étterem klimatizált terasszal
Puskás Öcsi következő üzlete a Pancho Puskás névre keresztelt étterem volt, amelyet 1967-ben nyitott meg egy modern, 1962-ben emelt épületben a calle del Doctor Fleming 24-es szám alatt. A vendéglő elhelyezkedése igen kedvező volt, hiszen néhány perc sétával meg lehetett közelíteni a Santiago de Bernabéu Stadiontól.
A kiváló séfnek és a neves tulajdonosnak köszönhetően a kor hírességei, színészek, művészek, mozicsillagok, labdarúgók látogatták, akik a francia, spanyol és magyar konyha remekei közül válogathattak. Az földszinti teremben a fehér abrosszal terített asztaloknál 120 fő is kényelmesen elfért, de aki szabad levegőre vágyott, annak rendelkezésére állt a légkondicionált terasz is. Az alagsori bár sem maradt el a népszerűségben, az is dugig megtelt minden éjjel.
A siker ellenére ez a vállalkozás is megszűnt, amikor Puskás a tengerentúlon vállalt edzői munkát. Felesége nem tudta volna egyedül vinni az üzletet, a lánya pedig még túl fiatal volt, hogy segíthessen.
Ha a legendás futballista gasztronómiai kezdeményezései nem is hagytak mély nyomot a spanyolokban, anekdota szinten azért olykor felemlegetik, és a 2018-ban spanyol nyelven megjelent Puskás sobre Puskás című életrajz szerzői is felidézik. Aki pedig meg szeretné tekinteni a néhai étterem helyét, a Santiago Bernabéu Stadiontól induljon el észak felé a Doctor Fleming utcán.
A blog támogatója az idén 30 éves Cervantes Intézet:
- Ha érdekel a spanyol kultúra, iratkozz fel a Cervantes Intézet hírlevelére!
- További madridi érdekességekért kattints a szerző blogjára!
