Gyügyei Nagy Zsigmond neve ma már kevés olvasónak hangzik ismerősen. Saját korában jó nevű festőművésznek számított, de halála után személye lassan a feledésbe merült. Gazdag életművében életképek, tájképek, vallásos kompozíciók, portrék és akttanulmányok is szerepelnek. A művész 19-20. század fordulója környékén aratta kezdeti sikereit Magyarországon, 1911-től Párizsban élt. Az első világháború kitörésének hírére Spanyolország felé vette az irányt, ahol nem várt elismerésben részesült.
A nagybányai születésű Nagy Zsigmond (1872-1932) rögös utat járt be, hogy festőművésszé képezze magát. Többek között látogatta a párizsi Julian Akadémiát, később Benczúr Gyula vette szárnyai alá és tanította. Állított ki a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban, 1907-ben 75 műből álló saját gyűjteményes kiállítást mutatott be a Könyves Kálmán Szalonban.
Később Párizsba költözött, ahol a legnagyobb elismerést Georges Petit Galériában kiállított Matyó-sorozata hozta meg számára 1914 májusában. Ekkorra a Benczúrtól tanult akadémista stílusnak már nyoma sem volt,
új képeit a fények vibrálása és a színek intenzitása jellemezte.
A sikert nem sokáig élvezhette, hamarosan kitört az első világháború, Nagy pedig egy ellenséges ország polgáraként távozni kényszerült Franciaországból.
Halászokkal Baszkföldön
Először Spanyolország északi részén, Baszkföldön telepedett le, ekkortól a Segismundo de Nagy nevet használta. Egyszerű embereket, halászokat, tengerészeket, almabort ivó férfiakat festett. Ebből az időszakból származik A zöld bárka (La barca verde, 1915) című képe is, melyet ma a Prado Múzeum őriz. Először Bilbaoban mutatkozott be egy kiállítással, de hamarosan Madridba költözött és az előkelő Palace Hotelben állította fel rezidenciáját, ahol 1915 februárjában be is mutatta festményeit. A tárlat szakmai és anyagi sikert is hozott, emellett felkeltette az érdeklődést Nagy korábbi munkái iránt is, a korabeli spanyol lapok a Matyó-sorozat képeiről is több reprodukciót közreadtak.
A királyné portréja
Segismundo de Nagy kiállításait több illusztris személy is meglátogatta, köztük volt Viktória Eugénia – népszerű nevén csak Ena – spanyol királyné is, akinek igencsak megtetszettek Nagy munkái. Meleg szavakkal gratulált a festőnek és megbízta egy portré elkészítésével. Innentől kezdve sűrűsödtek a találkozások, megfestette a királynét, és a királyi család más tagjait is.
Az Enáról készült közvetlen hangulatú, teljes alakos ábrázolás a nőt egy kertben, virágcsokorral a kezében ábrázolja. Fodros ruháját maga a festő tervezte. Később Enát és egyik lányát festeni is tanította. A festészet szeretete nem volt rendhagyó a spanyol királyi családban, II. Izabella királynő például annak idején Francisco de Goya y Lucientes tanítványától és keresztlányától, Rosario Weiss Zorilla festőnőtől vett órákat.
A királyi család tagjai a kiállításait is gyakran meglátogatták. Ena királyné a santanderi Gran Casinoban rendezett tárlatát kereste fel 1917-ben, 1918-ban pedig az egész királyi család, XIII. Alfonz, a királyné és az anyakirálynő a madridi Teatro Realban rendezett mustrát tekintette meg.
Spanyol tájakon
Segismundo de Nagy fél évvel később Barcelonában mutatkozott be 46 darab olajfestménnyel, főleg andalúz és kasztíliai tájakkal és lakóival. Ezek után gyakorlatilag körbeutazta és lefestette egész Spanyolországot, járt Valencia tartományban, Castillában, Katalóniában. Habár néhány portrét is készített, főleg a táj és a mindennapi emberek érdekelték. Műveit többször állította ki Madridban, Barcelonában, láthatta a közönség San Sebastiánban, Santanderben, és Bilbaoban is. Széles ecsetvonással felvitt vibráló színei, fénykezelése és a spanyol emberekhez való értő közeledése újra és újra kiérdemelték a kritikusok elismerését.
Hazatérés
Sikerei ellenére Nagy Zsigmond Spanyolországból is elköltözött. 1921 áprilisában még utoljára kiállította műveit a saját madridi műtermében, majd Dél-Amerikába utazott. Onnan néhány európai állomással és kiállítással Magyarországra vette útját, ahol végleg letelepedett. A spanyol közönség még egyszer hallhatott róla, amikor az 1929-es Barcelonai Világkiállításon a Dicsfény a Golgotán című munkáját állította ki, amellyel elnyerte a nagydíjat.
Egy szétszóródott életmű
A rengeteg utazás és eladott kép következtében Nagy Zsigmond festményei szétszóródtak a nagyvilágban, sokukat csak fekete-fehér korabeli reprodukciókból ismerni. Éppen ezért a festő monográfusa, dr. Ónodi Irén oldalt indított az egyik legismertebb közösségi oldalon „Gyügyei Nagy Zsigmond festőművész – keressük a képeit” címmel. Ugyanezen az oldalon még sok érdekességet találni az alkotóról.
A blog támogatója az idén 30 éves Cervantes Intézet:
- Ha érdekel a spanyol kultúra, iratkozz fel a Cervantes Intézet hírlevelére!
- További madridi érdekességekért kattints a szerző blogjára!
