Susan Milan harminc évvel ezelőtti magyarországi látogatása kapcsán a Fuvolaszó 1993/3 számában jelent meg cikk Szilágyi Szabolcs tollából.
Az augusztus eleji Hindhead School of Musicban megrendezett mesterkurzus egyike a művésznő állandó kurzusainak Angliában. A másiknak a West Dean College ad otthont április folyamán. Mivel a Fuvolaszó olvasói már találkozhattak a művésznővel egy interjú során, amelyben saját elmondásában ismerhettük meg pályájának alakulását, ezúttal csak két információt szeretnék leírni vele kapcsolatban. Egyrészt Miss MIlan egy romantikus sorozatot publikál a Boosey and Hawkes kiadónál, másrészt lemezei a Chandos lemeztársaság gondozásában jelennek meg.
Hindhead, ez a kis angol falu Londontól délkeletre található, innen (a) Hindhead School of Music jó mérföldre helyezkedik el egy csodálatoserdős vidéken. A zeneiskola bentlakásos, saját konyhával rendelkezik, emellett van itt úszómedence, és az elmaradhatatlan “angol park”. Mondhatni ideális környezet egy mesterkurzus számára.
A mintegy 30 résztvevő összetétele igen változatos volt mind életkor, mind pedig hovatartozás tekintetében. A kurzusra érkezettek között voltak Németországból, Olaszországból, Lichtensteinből, Amerikából, Japánból, Szingapúrból, és természetesen az Egyesült Királyságból. Ms Milan a résztvevőket három csoportba osztotta az életkor és a hozott anyag figyelembe vételével. A kurzus anyagából választott darabokat ugyanis már a jelentkezési lapra fel kellett írni.
A tanítás órarend szerint folyt, amelyben közös órák, és a három szekció különórái szerepeltek. A mindhárom csoport számára ajánlott délelőtti és délutáni óra befújással kezdődött. Ezeken a foglalkozásokon Ms Milan Moyse-gyakorlatokat mutatott és ennek kapcsán igen sok gondolat hangzott el a fuvolisták alapvető paramétereiről, mint a levegővétel, hangképzés vagy az artikuláció. A gyakorlatok dúr és moll skálák, hármashangzat-felbontások, arpeggiok szimpla és dupla nyelvütéssel. A tanárnő a kromatikus skála állandó napirenden tartásával a koncentráció, valamint a tudatos kontrollálás elengedhetetlenségére hívta fel a figyelmet.
A befújás után kezdetét vette a napi hat és fél órás tanítás. Az első körben minden résztvevő – az amatőrök is – játéklehetőséghez jutott. Legfőképp az angol fuvolások jelentettek érdekességet számomra, mivel ez az iskola nálunk kevéssé ismert. Szembetűnő volt, hogy a többség, – mi úgy mondanánk “befordítva” tartja a hangszert, egyébként így fuvolázik Ms Milan is. Azonban úgy fogalmaznék inkább, hogy a befúvó és szájnyílás szinte “szembe(n)” van egymással, és ezzel igen tömör hangszín szólaltatható meg.
Volt alkalmam átlapozni az Angol Királyi Főiskola tantervét is. Ebben jó angol szokás szerint igen komoly szabályok vannak lefektetve. A különböző szintű vizsgák – összesen nyolcat tartalmazott a füzet – meglehetősen kötöttek. Nemcsak a különböző skálák vannak előírva, hanem az előadási darabokat is meghatározott a, b, c, csoportokból választhatják ki a vizsgázók. Örömmel töltött el, hogy ezekben magyar szerző művei is szerepelnek. A mi szakiskolásaink(kal, vagy) a főiskolai felvétel előtt álló (felvételizőkkel egyidős) angol fuvolások igen magas színvonalon játszották a Honegger: Kecsketáncot, Fauré: Fantáziát, a Poulenc, Hindemith, Martinu, Prokofjev vagy a Reinecke: Undine szonátát. Utóbbi egyébként szerepel Ms Milan romantikus kottasorozatában, ennek publikációját a British Museumban őrzött eredeti példány alapján adta közre. Mindezek mellett az egy hét folyamán a színpadra és analizálásra került még számos mű a fuvolairodalom legszámontartottabjai közül.
Érdekes és tanulságos volt végighallgatni mindhárom szekció foglalkozásait, hiszen minden generáció a korának megfelelő instrukciókból kapott a legtöbbet. A tanárnő igen hasznos zenei és technikai tanácsokkal látta el a fiatalabb fuvolásokat, amelyek megfelelő perspektívákat vetítettek számukra. Azonban minden instrukciónál és szónál többet jelentett, amikor a művésznő a “fuvolával magyarázott”.
Susan Milan individuális, szuggesztív játéka mindenképpen magával ragadta a résztvevőket, s ha nem is “sablonos új lenyomat” keletkezett, a művésznő ideáinak zenében való megnyílvánulása hatott a diákok zenei koncepciójára, kreativitására. Egy-egy darab kapcsán, amely többször előkerült, a tanárnő interpretációiban elénk vetítette annak a lehetőségét, hogy ugyanaz a frázis más aspektusban is értelmezhető. Ebben nagy segítségére volt Roy Stratford kiváló zongorista. Ő egyébként MIss MIlan állandó partnere kurzusai alkalmával.
Az igen magas színvonalú szakmai továbbképzésen és a családias hangulatú atmoszféra megteremtésén túl még további élményekkel kedveskedett a szervezőség. A kurzus folyamán illusztris vendégek fordultak meg a zeneiskolában. Vendégünk volt Mr. Oaxley, londoni fuvolakészítő, aki a fuvolafejekre specializálta magát, valamint Albert Cooper, a tanárnő régi jó barátja, ő érdekes élménybeszámolót és előadást tartott életéről és terveiről. Ezen kívül a londoni Top Wind cég is ellátogatott Hindheadbe – ezúton is köszönet az ösztöndíjért – és hangszerekkel, fuvolafejekkel, kottákkal, lemezekkel, tartozékokkal árasztották el a kurzus résztvevőit. De talán a legforróbb hangulatú estét Ray Swinfield zenekara szolgáltatta. Mr. Swinfiel és barátai jazzkoncertje igazi élményt jelentett. Érdekesség, hogy a jazz egyre nagyobb teret hódít a fuvolások körében. Talán ennek a jegyében fogant, hogy az Ausztrál Társaság a közelmúltban a jazz és a fuvola új kapcsolatának szentelt majd egy egész számot.
És végül engedtessék meg egy szubjektív gondolat. Szembetűnő volt az amatőrizmus nyugati értelmezésének mibenléte. Bár itthon is vannak konvenciók, de a gyakorlatba való átültetés ténye már szinte mint puszta frázis értékelhető (vagy értékelhetetlen). Egyszóval: valóban megteremti e a zeneiskola a zene felé igénnyel forduló társadalmi réteget?
Mert felejtsük el, hogy a nyugaton élő polgár pénztárcája mindig tele -, s pusztán úri kedve viszi el egy mesterkurzusra. Találkoztam amatőrrel, aki igen sok magyar fuvolást megszégyenítő tudással rendelkezett. S nem egy közülük a kurzus aktív résztvevőjeként is számot adott tudásáról. Azt hiszem, itt többről van szó, mint hobbiról. S ilyen társadalmi réteg valóban széleskörűen piacit értéket tud biztosítani a művészet számára.
Nagy öröm számomra, hogy Susan Milan 1994 februárjában Kecskemét, és a Magyar Fuvolás Társaság vendége lesz.
