Legújabb blogunkban a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai – régészek, történészek, muzeológusok, restaurátorok – izgalmas bejegyzések formájában tárják az olvasók elé legújabb kutatási eredményeiket.
A tárgyak új élete – honfoglalás kori csüngők Tiszavasváriról
Mi történik akkor, ha egy számunkra kedves tárgy megsérül, eltörik, használhatatlan lesz? Ilyenkor vagy fájó szívvel megválunk tőle, vagy megpróbáljuk menteni a menthetőt: új rendeltetést keresünk neki. Nem lehetett ez másként a magyar honfoglalás korában sem.
A tárgyak ilyen jellegű másodlagos felhasználására utalhatnak például letört és lereszelt függesztőfülek, utólagosan bevert szegecsek, vagy a felvarráshoz szükséges, később kialakított lyukak. A honfoglalás korában sokszor kaptak új szerepet például a zsákmányszerző hadjáratok során megszerzett pénzek.
Ezeket a valaha fizetőeszközként használt tárgyakat a sírok tanúsága szerint nem ritkán lószerszámzatra, ruhára, csizmára, esetleg – az elhunyt lelkét a túlvilágon lakó gonosz szellemektől, vagy éppen az eltemető közösséget annak ártó tekintetétől védő – halotti lepelre vagy szemfedőre is felvarrták.
Az átfúrt érmek mellett ugyanakkor számos egyéb, korábban más funkcióval rendelkező tárgytípus már átalakítva, új rendeltetésének megfelelően került a korabeli temetkezésekbe. Szerencsére ezek méretéből, kialakításából, jellegzetes díszítéséből sokszor korábbi szerepükre is következtethetünk.
Az első képen látható levél alakú csüngők Tiszavasvári-Aranykerti tábla lelőhely (mai nevén Szorgalmatos-Aranyoskerti tábla) egyik temetkezéséből származnak. A sírban egy három-négy éves korában elhunyt gyermek csontváza mellől négy darab, vékony lemezekből kivágott csüngő látott napvilágot. A két kisebb méretű, díszítetlen darab – melyeken két-két lyuk szolgált a felvarrásra – deréktájról, míg az aprólékos díszítésű nagyobbak a mellkas környékéről kerültek elő.
Utóbbiak aranyozott hátterük, poncolt, palmettamintás díszítésük és kialakításuk alapján eredetileg jó eséllyel – az előkelő női sírokból ismert – lemezes hajfonatkorongok lehettek. A rajtuk megjelenő növényi motívum ráadásul igen szoros párhuzamot mutat egy konkrét lelet, az Anarcs-Czóbel birtokról (mai nevén Ajak-Czóbel birtok) származó hajfonatkorong életfa-ábrázolásával.
A tárgyakat síron belüli helyzetük, illetve felerősítésük módja (a lemezzel egybefüggő, szalagszerű, hurkot formázó fül) alapján leginkább nyakláncon (2. kép), esetleg ruházaton viselhették.
Az ezekhez hasonló, nem ritkán aranyozott ezüstből készült levél vagy szív alakú díszeket nemcsak ékszerként vagy ruhadíszként használták, hanem a lószerszámzatot is ékesíthették velük. A tiszavasvári darabokat minden bizonnyal olyan tárgyakból vághatták ki, amelyeket valószínűsíthető sérülésük ellenére is értékesnek és szépnek tartottak ahhoz, hogy bár kissé átalakítva és más szerepben, de továbbra is használják őket.
- A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Honfoglalás kori gyűjteményének munkatársa
- Fedezd fel a tiszavasvári, anarcsi és kunszentmártoni lelőhelyeket az MNM Régészeti Adatbázisában is!
Ajánlott irodalom:
Révész, L., Honfoglalás kori temető Tiszavasvári-Aranykerti táblán. JAMÉ 47, 2005, 161–213.
Horváth, C., Győr és Moson honfoglalás és kora Árpád-kori temetői és sírleletei. [Kovács, L., Révész L. (szerk.): Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 8.]. Szeged 2014.
Tóth, A., A nyíri mezőség a 10-11. században [Kovács, L., Révész L. (szerk.): Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 7.]. Szeged 2014.
