Blogunkban a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai – régészek, történészek, muzeológusok, restaurátorok – izgalmas bejegyzések formájában tárják az olvasók elé legújabb kutatási eredményeiket. Ezen a héten a pénzverés kezdeteiről mesélnek.
Kezdetek
Lűdia, Kroiszosz (Kr.e. 560–546 körül) sztatér
Az első arany pénzérmék verésének kezdetét a mesés gazdagságáról híres Kroiszoszhoz, a Lűd királyság utolsó uralkodójához kapcsolták már az ókorban is. A Kis-Ázsia nyugati részében, valamikor a Kr.e.7. század második felében, végén meginduló éremverés nyersanyaga kezdetben az élektron, az arany és ezüst természetben is előforduló ötvözete volt. Számos különböző verdében, sokféle címletben készültek ezek az érmék.
A legkorábbi tisztán aranyból és ezüstből is kibocsátott vereteken egy szembenéző oroszlán- és bikafej látható,
míg a hátlapon, a kor szokásainak megfelelően csak egy durván megmunkált bemélyedés, úgynevezett quadratum incusum.
Ez az éremtípus a lűd főváros, Szardeisz ásatásain is előkerült a perzsa ostrom pusztulási rétegeiben. A szembenéző oroszlán- és bikafejes érmeket már a 19. század eleje óta Kroiszoszhoz kapcsolja a kutatás. A típus gyártása azonban nem szűnt meg a Lűd királyság bukásával, az új nagyhatalom urai, a perzsa nagykirályok még évtizedeken át tovább bocsátották ki ezeket az érmeket, melyek az ókori feliratos emlékeken „kroiszeiosz sztatér” néven szerepelnek.
Kroiszosz, vagy ahogyan jobban ismert,
Krőzus – máig nevével jelzik a nagy vagyonok birtokosait – elbizakodottságában háborút indított az akkoriban felnövekvő Perzsa birodalom ellen.
Előbb azonban Apollón híres delphoi jósdájához fordult, hogy megtudakolja a háború kimenetelét. A jósda az alábbi választ adta a királynak: „… ha háborút indít, roppant birodalmat fog megdönteni.” (Hérodotosz I, 53.) A lűd király csak azt felejtette el megkérdezni nagy elbizakodottságában, hogy melyik lesz az a birodalom, s a vesztes végül ő lett. A Lűd királyság így a perzsa Akhaimenidák uralma alá került, mely dinasztia uralmát századokkal később a makedón Nagy Sándor döntötte meg Kr.e. 331-ben.
Ez az arany pénzérme egy másik szempontból is kezdet, mégpedig a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményfejlesztési politikája szempontjából. Az Éremtár gyakorlatilag egyidős a Magyar Nemzeti Múzeummal, hisz az alapító gróf
Széchenyi Ferenc könyvtára mellett éremgyűjteményét is a nemzetnek ajánlotta.
Ebben az éremgyűjteményben azonban nem voltak antik érmek. A későbbiek során magángyűjtemények megvásárlása, ajándékok, illetve a hazai föld leleteiből gyarapodott az antik éremgyűjtemény. Ebben az anyagban azonban a görög érmek előfordulása meglehetősen esetleges volt, mivel az ókori görög pénzek a Kárpát-medencei leletekben ritkán fordulnak elő, sőt az egészen koraiak hiányoznak is.
A 19‒20. század fordulóján az Éremtár ókori éremgyűjteményének kurátora, Gohl Ödön (1859–1927) határozta el az antik görög éremgyűjtemény szisztematikus fejlesztését, elsősorban oktatási célokból, mondván, hogy egy magára valamit is adó Éremtárnak be kell tudni mutatni a pénzverés történetének teljes spektrumát. Azt is elérte a minisztériumnál, hogy erre a célra külön dotációt biztosítsanak, évi 10.000 korona összegben. Ennek köszönhetően sikerült beszerezni egy példányt ebből a Kroiszosz éremből is, melyet Walla Ferenc éremkereskedőtől 264 koronáért vettek.
- A szerző a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának munkatársa
