Hangjának nem volt olyan terjedelme, mint versenytársainak, Maria Callasnak, Renata Tebaldinak vagy Joan Sutherlandnek, de meleg és gazdag árnyalataival és koloratúráival számtalan rajongót szerzett Anna Moffo.
Anna Moffo egy cipész lányaként született a Pennsylvania államban lévő Wayne-ben 1932. június 27-én. Tehetséges sportoló volt, a filmesek is megkörnyékezték, ő inkább apáca akart lenni. Aztán változott a terve, és a világhírű Curtis Institute of Music növendéke lett, ahol ének szakon diplomázott, bár remekül zongorázott és brácsázott is.
Karrierje különösen indult: ösztöndíjas volt Rómában, és miután Spoletóban a Don Pasquale Norináját énekelte, az olasz televízió felkérésére ő alakította Csocsoszánt Puccini Pillangókisasszonyában.
A következő évben Mozart Figaró házasságában ő játszotta Susannát, 1959-ben felvétel is készült az operából, amelyben a grófnét Elisabeth Schwarzkopf énekelte. Szintén legendás lemez az a Traviata, amelyen Richard Tucker és Robert Merrill a partnerei. 1957-ben Verdi Falstaffjában Nannettát alakította, ami felkeltette Herbert von Karajan érdeklődését, aki lemezfelvételeket készíttetett vele, és meghívta a Salzburgi Ünnepi Játékokra.
Azután jött, szinte megállás nélkül Bécs, Párizs, majd 1959-ben a New York-i Metropolitan, ahol mintegy kétszáz alakalommal lépett fel. Itt rögzítették 1961-ben a Turandot előadását, amelyben Liù szerepét énekelte, az előadás további főszerepeiben Birgit Nilssont és Franco Corellit láthatta-hallhatta a közönség.
A hatvanas években már nemcsak lírai, hanem drámai szerepeket is énekelt, és egészen az évtized végéig egymást követték a televíziós szereplések is. Az 1975-ös rákműtét után lecsendesedett a világ a díva körül, utána már csak ritkán lépett a közönség vagy a kamerák elé, igaz, akkor is nagy sikerrel. 1983-ban búcsúzott a színpadtól, 2006. március 9-én hunyt el.
(Via MTI, The New York Times)
