A Bartók Tavasz a kortárs tánc ünnepe is: az új magyar táncpremierek alkotói emelik a tétet, amikor úgy döntenek, hogy kevésbé ismerős területeket térképeznek fel. A megszokott határok azonban nemcsak az ő munkáikban mosódnak el, hanem a műfaj egy valódi klasszikusában is.
Parádé
Tánc és zene szimbiotikus kapcsolatának bemutatását tervezi a 2018-ban alakult Székesfehérvári Balett Színház Bartók Tavaszra időzített premierje. A Parádé (április 3., 4.) színlapján azonnal feltűnik a világhírű Boban Marković Orkestar közreműködése.
A társulatot vezető Egerházi Attila elárulja, hogy régi vágya válik most valóra: „Elementáris a zenei világuk, amely egyrészt csodálatosan táncolható, másrészt a zene erőteljesen vizualizálható a mozgások révén.
Az előadás zenei alapját a zenekar Mrak (Sötétség) című, Budapesten rögzített, kiváló kritikákat kapott albuma adja. „Bobannal, aki azonnal fogékonynak mutatkozott a közös munka ötletére, sokat beszélgettünk, majd kezembe adta a lemezt. Egyértelműen új utakat keresnek rajta: építenek a zenei hagyományaikra, mégis meglepő irányokba kanyarodnak. A közönség ismeri és kedveli a stílusukat, ők viszont határozottan kilépnek a korábbi keretek közül. Dramatikus a zene, hallgatása közben azonnal képek, szituációk születtek a fejemben: van benne humor, szarkazmus, drámaiság, egyszóval minden, ami a jó (tánc)színházhoz kell.”
Egerházi Attila elismeri, hogy a Boban Marković Orkestar önmagában színházi jelenség: „Olyan elsöprő erejük van, amely mellett nehéz egyenrangúan létezni a színpadon. A társulati tagjainkat ugyanakkor »táncszínészeknek« nevezem magamban, nem véletlenül: biztos vagyok benne, hogy a karakteres zenei világ mellé emlékezetes figurákat formálnak majd. Letisztult, erősen szimbolikus térben zajlik az önálló epizódokból épülő cselekmény. Izgalmas határsértések várhatók: a zenészek hangszere a testük is, míg a táncosoknak zenészekké kell válniuk.”
Secret Off_Man
A hazai kortárs táncművészet legendás alkotója, a munkássága negyvenedik évfordulóját ünneplő Frenák Pál Secret Off_Man című új bemutatójában (április 8., 9.) megidézi életműve ikonikus elemeit, miközben új ösvényekre lép. Ezúttal is képzettársítások mentén épülő értelmezhetőségben gondolkodik: nem állít, helyette makacsul kérdez. A férfi, tágabban az ember rejtélyét vizsgálja.
Számára az igazi kihívást azon pontok megtalálása jelenti, ahol találkoznak az inspirációt nyújtó elemek, az ő hozzájuk fűződő, személyes benyomásai és a néző asszociációi. A folyamatot segíti a hangfoszlányokon és lecsengéseken, dobbanásokon és lüktetéseken alapuló akusztikai érzetek és a Frenák védjegyeként szolgáló organikus spirális mozgásformák kölcsönhatásba lépése.
A színpadkép meghatározó eleme a koreográfus munkáiból jól ismert négyszöges felület, amely most teljes egészében mozgásba lendül, hogy a lebegés érzetét keltve meglepő térformát hozzon létre a Fesztivál
Színház hatalmas terében. A lassú körforgással mozgó tükörszerű platform minden nézőpontból másképp adja vissza a látottakat: sejtelmesen torzítja, vagy éppen megsokszorozza a mozgásanyagokat. A tökéletesen átlátható felület valójában labirintust rejt magában.
A Bartók Tavasz további programjairól tematikus blogunkban olvashattok!
