Kaltenecker Zsolt Markó Ádámmal formált duója a progresszív jazz-rockot játszó Special Providence együttesből eredeztethető. Kettejük együttműködése 2016-ban kezdődött, és 2022 áprilisára érlelte meg Space Junk című, tizenhárom számot tartalmazó bemutatkozó lemezüket. Ez adja a december 1-jén megrendezésre kerülő Müpa-koncert gerincét, s az anyag a progresszív metálhoz közelítő újabb szerzeményekkel egészül ki. A kinetikus energiákból táplálkozó duóhoz ezen az estén Orsovai Reni énekes és a hasonló zenei világú szerb David Maxim Micic gitáros csatlakozik vendégszólistaként.
Sváb származású festőművész nagyapja a második világháború után Kutasra magyarosított, ám az 1970-ben született unoka 1997- ben visszatért a család eredeti nevének használatához. Kaltenecker Zsolt persze nem a névválasztás, hanem tehetsége és teljesítménye alapján foglal el rangos helyet a hazai populáris zene újító muzsikusai között.
Zongorázni nyolcéves korában kezdett, de nem nagyon fűlt a foga a kötöttségekhez. Figyelme hamarosan a rögtönzés és a komponálás felé fordult. Középiskolásként a progresszív rockzene ragadta magával, zenekarban is játszott. A jazz iránt Keith Jarrett és Chick Corea lemezei keltették fel az érdeklődését. 1996-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz-zongora szakán, és mindjárt a következő évben megjelent triójának első, különféle hatásokat mutató CD-je Ivory Tower címmel a Warner kiadó magyarországi leányvállalatánál.
Diszkográfiája azóta csaknem két tucat lemezt számlál, közülük jó pár Japánban jelent meg. K.L.B. Trió, Bin-Jip, 1705, A: K: A, Special Providence, Kaltenecker— Markó Duó, Cloud 9+, USEME, legújabban Mózes Tamara. Egy sokféle irányban tájékozódó zenei pálya jól hangzó nevekkel azonosítható állomásai. Címkék is akadnak: future jazz, nu-jazz, elektro, progresszív heavy metal, triphop, pszichedelikus zene, crossover; csak győzzük értelmezni. Ami biztos: mindegyik mögött Kaltenecker Zsolt muzikalitása, virtuóz játéktechnikája és improvizációs készsége áll fedezetként.
Hangszere az ezredforduló óta nem az akusztikus zongora, hanem a kimeríthetetlen hangzási és ritmikai lehetőségeket kínáló elektronikus billentyűs hangszer. A szintetizátor akkortájt tűnt fel és indult hódító útjára, amikor Zsolt született. A jazz törzsökös hívei azóta sem barátkoztak meg a szép, új, mesterséges világgal, ám az ő érdeklődését felkeltették a technikai fejlődés által kínált új kifejezőeszközök. Meglehet, a váltással a hagyományos jazz elveszített egy szép reményű zongoristát, de az elektronikus zene gazdagodott egy kivételes képességű zeneszerzővel és előadóval.
