Alig volt négyéves, amikor először a húrok közé csapott világjáró zenészünk, Lisztes Jenő, aki évtizedek óta Budapesttől Hollywoodig vándorol válogatott stílusok, műfajok, muzsikusok társaságában. A Lisztes Jenő Cimbalom Project formációjával március 11-én a Müpába érkezik, és Biréli Lagrène sokszoros díjnyertes gitárossal ad koncertet, április 29-én pedig Palya Bea Selymeim című sorozatának vendége lesz.
– A kezdetektől egyértelmű volt, hogy a cimbalom az Ön hangszere?
– Édesapám cimbalmos, cigányzenész, de mások is hangszeresek a családban. A cimbalom nálunk bútordarab volt: négyévesen próbáltam ki először. Másnap édesapám már skálákat mutatott, így az alapok korán megragadtak. Amúgy volt egy kitérőm: tizenhét évesen harmonikázni kezdtem, amit idővel a cimbalom kedvéért hagytam abba.
– Klasszikus cimbalmot tanult, majd jött a cigányzene, a jazz, a balkáni zene. Tudatosan keresgélt más irányokban?
– Inkább azt mondanám, hogy ezek az irányok szembejöttek. Szakály Ágnesnél kezdtem klasszikus cimbalmot tanulni hétévesen. Ezzel párhuzamosan jött a cigányzene: Sörös Jenőhöz jártam, aki igazi legenda a vendéglátós szakmában. Rendkívül nyitott muzsikus, aki már amerikai sztenderdeket, klasszikusokat is mutatott.
– Miben más a klasszikus cimbalom, mint a cigányzene?
– Sokakban összemosódik a két fogalom, holott gyökeresen más stílusról van szó. Zeneiskolásként már odafigyeltem rá, hogy amikor klasszikus zenét játszom, véletlenül se érződjék rajta, hogy cigányzenét is tanulok. A cigányzene szinte teljes egészében improvizáción alapul, még ha nem is olyan gazdag, mint a jazz világa. Egészen más játékmódot, verőt, gondolkodást igényel, mint a klasszikus cimbalom.
– 2006 óta zenél Roby Lakatossal. Hogyan kezdődött az együttműködés?
– Az éppen Budapesten játszó Roby fiatal cimbalmost keresett, Lukács Miklós pedig engem ajánlott. Jól ismertem Roby zenéjét már fiatalon, és a mi generációnknak nagyon imponált az általa kipróbált új stílus. Rá majdnem egy évtizedre jött a Lisztes Jenő Cimbalom Project, amely valójában egy cimbalom alapú jazz-zongoratrió. Akkor már rengeteget zenéltem különböző felállásokban, de hiányzott, hogy saját, önálló produkcióval mutatkozzam be. Kevesen tudják, de kamaszfejjel játszottam már jazz-zenészekkel, és nagyon megtetszett a világuk, meg persze az improvizáció szabadsága. Úgy érzem, hiányt pótol a mi formációnk.
– Amely márciusban a Müpa vendége lesz. Méghozzá Biréli Lagrène-nel kiegészülve!
– A kapcsolatom vele sem új keletű, néhány django-fesztiválon együtt zenéltünk. Nagyon komoly muzsikusnak tartom. Áprilisban a „Selymeim” sorozat következő darabjában is színpadra lépek: itt többször szerepeltem már különböző énekesnők oldalán. Palya Beával évek óta dolgozom, vele minden koncert igazi örömzene.
– És a Hans Zimmerrel közös kaland egyszeri alkalom marad?
– A Sherlock Holmes-filmről van szó, amelynek a zenéjét Bécsben vette fel Zimmer. Eredetileg csak cimbalmokat vittem oda, de amikor találkoztunk, megkért, hogy játsszam fel a zenét. Annyira tetszett neki, hogy meghívott Londonba, ahol a végleges felvétel elkészült. Ennek már több mint egy évtizede, de nem kizárt, hogy lesz folytatás.
