A mai napon egy ízig-vérig klasszikusan alkoholista zeneszerzőről lesz szó. És hogy a kliséktől se szaladjunk túl messzire, így azt is elárulom, északi az illető. Ma a finnek nemzeti komponistája, Jean Sibelius jelenik meg a MuzsikAlkohol digitális hasábjain.
A későromantika, korai modernizmus finn mestere, Helsinkiben, Berlinben és Bécsben végezte zenei tanulmányait, és tehetsége mellett tékozló életmódja is hamar megmutatkozott. Akikor 24 évesen Berlinbe került, bohém életvitele azonnal felemésztette ösztöndíját, idejét főleg társasági élettel és koncerttermekben töltötte. Később, mikor Bécsben járt egyetemre, az alkohol mellett a szerencsejátékokra is rákapott. Sajnálatos módon, ahogy egyre feljebb ívelt a karrierje, így egyre erősebbé váltak szenvedélyei is, de ez szerencsére (egy ideig) nem akadályozta meg a komponálásban.
Sibelius életmódja sajnos a családi életére is rossz hatással volt: felesége 1907-ben szanatóriumba vonult, mert nem bírta elviselni férje életmódját, ez utóbbi pedig sikertelen kísérleteket tett a leszokásra. Sajnos második (harmadik?) szenvedélye, a dohányzás miatt gégerák is kialakult nála, de a tumort eltávolították. Ekkor újra megfogadta, hogy felhagy az ivással.
Egy évtizeden át valóban sikerült türtőztetnie magát, ekkor írta többek közt IV. szimfóniáját,
de 1917-ben ismét a pohár után nyúlt, és ezzel házastársi vitái is kiújultak. 1920-tól kezdve állítólag nem tudott befejezni semmilyen kompozíciót anélkül, hogy legalább egy kancsó bort ne ivott volna meg, 1927-től pedig egészen harminc évvel később bekövetkezett haláláig nem írt több zenét, vidéki életének – és az alkoholnak szentelve idejét.
Az egyik finn, Sibeliusnak szentelt oldal összeszedte a mester kedvenc italait…igen hosszú a lista.
