Nem végeztem átfogó kutatást, de végigtekintve operáinak sorát, azt gondolom, kijelenthetem, annyi koronás főt nem találunk másnál, mint Gaetano Donizettinél. Ma az 1797-1848 között élt olasz bel canto komponista műveiből mazsolázunk.
Bel canto, azaz szép éneklés, a virtuóz áriák, nagy szenvedélyek, tragikus sorsok korszaka az operairodalomban. Donizetti mellett Vincenzo Bellini – nála is akad koronás fő – neve fémjelzi az operairodalom ezen időszakát.
Ha már szóba került Bellini: ki ne ismerné Norma cavatináját Maria Callas legendás előadásában:
A bel canto korában az angol témák igen nagy népszerűségnek örvendtek az itáliai zeneszerzők körében, Donizetti több műve is a szigetország történelméből és irodalmából válogat, elég csak a Lammermoori Luciára vagy a Stuart Máriára gondolnunk, de Bellini utolsó operája, A puritánok is Angliában játszódik. Királyt azonban találunk még a Kasztíliában játszódó La favoritában (A kegyencnő) és A Boleyn Annában is. Donizetti 1837-ben bemutatott Roberto Devereuxje pedig egy korabeli The Crown, Erzsébet királynő, és kedvese, a címszereplő, Devereux viharos szerelmi története.
Ebből a műből ajánlok egy részletet Edita Gruberovával, aki ezzel az operával búcsúzott a színpadtól: