Franz Schreker (1878-1934) korának legnépszerűbb operaszezője volt, egy időben többet játszották, mint kortársát, a szintén már életében rendkívül népszerű Richard Strausst. A Weimari Köztársaság ünnepelt komponistáját zsidó származása miatt a nemzetiszocialisták minden pozíciójától megfosztották, operáit pedig betiltották, ezzel megpecsételve az életmű szinte teljes feledésbe merülését. Nyugat-Európában az utóbbi évtizedekben kezdik újra felfedezni műveit: a mai opuszunk A kincskereső (Der Schatzgräber) című operája.
Schreker a későromantika és az expresszionizmus zenei határán alkotott, és ez a termékeny keveredés zenéjén is tettenérhető. Kompozíciói eltávolodtak közvetlen zenei elődje, Richard Wagner zenei világától, ugyanakkor nem követte a második bécsi iskola tizenkétfokú útját, de Kurt Weill jazzel kokettáló stílusát sem. Szexuálisan túlfűtött témái Freud pszichoanalíziséből nőttek ki, egy kivétellel az összes operájának librettóját is maga a komponista jegyzi.
A kincskereső című operáját 1920-ban mutatták be Frankfurtban. A komponista 1916 és 17 között írta a darabot, melyet az eljövendő Köztársaságnak ajánlott. Az opera hihetetlenül népszerű lett, a legtöbbet játszott kortárs opera, 1920 és 1932 közt 385 alkalommal került színre. (Gondoljunk bele: egy kortárs opera!) A középkori mesevilágban játszódó történet alapkonfliktusa a következő: a Királynő (néma szerep) elvesztette ékszereit, ezzel együtt a szépségét és a termékenységét is. A Király, bolondja tanácsára hallgatva udvari zenészével keresteti a kincset, ez előbbi pedig megígérteti az uralkodóval, ha megkerül a kincs, feleséget választhat magának. Innentől elkezd bonyolodni a történet, a zenész ugyanis beleszeret a bolond kiszemeltjébe, a fogadós lányába, Elisbe akit apja éppen hozzákényszeríteni készül egy brutális – ámde gazdag férfihoz. A bonyodalmak folytatódnak, gyilkosság, szerelem, és erőszak. Schreker – pőrén emberi – témái középkori meseköntösbe bugyolálva is metszően valódiak.
Csak remélhetjük, hogy az 1970-ben elkezdődött Schreker reneszánsz előbb-utóbb az egész világot eléri, hiszen Schreker aktuálisabb mint valaha. Íme, egy részlet az operából. Felirat sajnos nincs, de a zene magáért beszél:
