Kezdjük vidáman a hónapot – még akkor is, ha a november az absztinencia kezdete és a mindenszentek miatt duplán borongósan indul. Az első koronás főnk egy magyar gyermekoperából érkezik a blog hasábjaira, ma Ránki György Pomádéjáról lesz szó.
A Pomádé király új ruhája alapjául szolgáló történetet Hans Christian Andersen meséje, A császár új ruhája szolgáltatta. A számtalanszor feldolgozott parabola cselekménye mindenki számára ismert, a gőgös és zsarnok uralkodót alattvalói agyafúrt módon megleckéztetik, midőn csodálatos ruhának hazudják meztelenségét. Idézzük is a mese elejét, mely remek képet fest a király jelleméről:
„Hajdanában, öreg időkben, élt egy hatalmas császár, aki a díszes, szép ruhákat becsülte a legtöbbre a világon. Arra költötte minden pénzét, hogy szebbnél szebb ruhákban pompázhasson. Nem örült derék hadseregének, színházba sem kívánkozott, még kocsikázni sem akart az erdőben, ha új ruháját nyomban nem mutogathatta.” – (forrás: Mesebázis)
Nem valami nagy kultúrember ez a király, és akárhogyan is nézzük, gyermekopera vagy nem, a történet valójában a zsarnok, elnyomó despotizmus kritikája, annál is érdekesebb, hogy Ránki operája az 50-es években jelent meg. Az operának több átdolgozása született a hetvenes évekig: a végül szűk, másfél órásra csiszolt opusz igen változatos stílusjegyekkel rendelkezik, a magyar népdalkincstől kezdve egészen – a Ránki által szintén gyakran komponált – filmzenékig kalauzolja a hallgatót,
kiváló kezdő darab, az operával ismerkedő kicsiknek nagyoknak.
Nézzük és hallgassuk az opera leghíresebb áriáját, a király szerepében Kováts Kolos:
