Ábrahám Pál (1862-1960) legismertebb és leggyakrabban játszott operettje tulajdonképpen egy modern Denevér-parafrázis. Féltékeny házaspárok, bál, beöltözések, és olyan slágerek, mint a Karády Katalin által gyakran énekelt: Az én nevem a bella Tangolita.
Az operettet 1932-ben mutatták be Németországban hatalmas sikerrel, sajnos azonban nem sokáig tartott az ünneplés, Ábrahám Pálnak zsidó származása miatt el kellett hagynia Németországot, ahol élt, alkotott, és sikert sikerre halmozott.
Érdekesség, hogy a bemutatón négy magyar művész is közreműködött: Ábrahám Pál vezényelt, Alpár Gitta Madeleine, Bársony Rózsi Daisy és Dénes Oszkár pedig Musztafa bej szerepében lépett fel.
A történet igen egyszerű, a fiatal házaspár boldogan tér vissza nászútjáról nizzai villájába, éppen, amikor a rendes évi bál készül a Savoyban. Feltűnik Tangolita, a férj korábbi szeretője, aki megzsarolja, a férfinak pedig el kell vele mennie a bálba. Ezt megneszeli Madeleine, a feleség, így álruhában ő is elmegy a bálba. Ott pedig fellép a híres jazzkomponista, José Pasodoble, akit viszont senki se látott még élőben.
Valójában Madeleine gyerekkori barátnője, Daisy rejtőzik a Pasodoble álnév mögött, aki nőként kénytelen férfi néven kiadni műveit, ahhoz, hogy sikeressé válhasson. És persze hosszas kalamajkák, remek muzsikák, és sok nevetés után happy end.
Most biztosan sokan azt gondolják, hogy életükben nem hallottak erről a darabról… és ha azt mondom, ebben van az, hogy: Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz?
