A világ számos pontjáról érkeznek vendégek az Operaházba, az előadások szüneteiben nem ritka az angol, német, francia, orosz, japán szó sem. A Traviata új produkcióját a Föld másik féltekéjéről hazánkba látogató ausztrál trombitaművész, Bruce Hellmers is megtekintette.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
A több mint négy évtizedes szakmai múltra visszatekintő muzsikus harminc évig ott fújta hangszerét, ahol másnak elakad a lélegzete. Az Ausztrál Opera és Balett Zenekar otthona ugyanis a világ egyik legkülönlegesebb koncerthelyszíne, a jachtkikötőkben suhanó vitorlák ihlette Sydney-i Operaház. „A Jørn Utzon tervei alapján készült építmény lenyűgöző külsővel és elhelyezkedéssel bír, de sok problémával küszködik” – árulta el Hellmers. Az 1973-ban átadott komplexumra hasonló sors vár, mint az Ybl-palotára: az elavult színpadtechnika és az akusztikai zavarok miatt 2017-ben bezár egy időre, majd az épületegyüttesben található koncerttermet is felújítják.
Addig is, amíg elkezdődnek a korszerűsítések, a Budapesten gyakorta megforduló trombitaművész ismét felkereste a Magyar Állami Operaházat.
„Gyönyörű az épület, és zenészként különösen nagyra értékelem a színpadhoz csatlakozó nagyméretű, nyitott zenekari árkot.”
Természetesen egy szép objektum önmagában semmit sem ér, ha nincs megtöltve megfelelő tartalommal. A Traviata szeptemberi előadásáról így nyilatkozott a rézfúvós játék minden csínját-bínját ismerő szaktekintély: „Az énekesek és a zenekar nagyon jó formában voltak ezen az estén, és ez a produkció az egyik legérdekesebb volt, amit valaha láttam. Különös ellentét, hogy míg itt, a város egyik legjelentősebb műemlék épületében az opera modern rendezését mutatták be, addig az utóbbi időkben a darab ausztrál változatait hagyományosabb megközelítés jellemezte Sydney újszerű kőszínházában.”
Annak ellenére, hogy Bruce Hellmers már visszavonult, továbbra is szívesen tesz eleget különböző felkéréseknek. Nemrég fejezett be egy ausztrál koncertkörutat egy vonószenekarral, amelyben felesége is hegedül, és továbbra is jó kapcsolatot ápol hazai zenészeinkkel, akikről elismerően szól. Véleménye szerint nincs olyan nyugati zenekar, amelynek soraiban ne lenne legalább egy a legmagasabb művészi minőséget képviselő magyar muzsikus.
Hellmers játékát több élő felvétel és stúdióanyag is őrzi, de máig azt vallja, hogy egy operaház zenekarában játszani a legnagyobb kihívást jelenti. „A koncerteket tekintve a játékidő eleve hosszabb, és van valami egészen csodálatos a színházi munkában, ami a hangversenyéletből hiányzik. Érzelmi szempontból a színpadon zajló cselekménnyel összekapcsolódni egészen felkavaró számomra.” Pályája során számos neves karmesterrel dolgozott együtt, közülük a 2007-ben elhunyt argentin származású olasz dirigenst, Carlo Felice Cillariót emelte ki. „Olyan tehetséggel dirigált a színházban, amit nehéz felülmúlni… Élénken él az emlékezetemben Puccini A köpeny című operájának kezdete, amely varázslatba burkolta az egész színpadot. Ezek azok a felejthetetlen pillanatok, amikért érdemes élni.”
