László Ferenc új könyvéből ezúttal a Leányvásár című Jacobi Viktor-operett ősbemutatóját megelőző izgalmak történetét idézzük, amelyből mellékesen az is kiderülhet, hogy ki is volt Sanyi, a „kócos cula”.

- hirdetés -

A Leányvásár bemutatása már 1910-ben ott szerepelt a Király Színház egészen közeli tervei között, ám a premierre végül mégis csupán 1911. november 14-én került sor. Nem az operett újszerűsége késleltette azonban a színrevitelt, hanem a „primadonnavásár”, vagyis a primadonnák ide-odaszerződése a hazai és immár a nemzetközi színházi világban. Ha az ilyesféle vitákat és aggodalmakat gyakorta gerjesztő Fedák Sárira gondolnánk, csak részben lenne igazunk, ugyanis ezúttal elsősorban a gyorsan emelkedő csillagú és nála majd’ egy évtizeddel fiatalabb kollegina, Petráss Sári nehezen kalkulálható mozgása jelentette a legnagyobb kihívást Beöthy Lászlóék számára.

Mert „a magyar színpad legbájosabb cukorbabája” (Heltai Jenő jellemzése), aki eredendően a Leányvásár női főszereplőjének volt szánva, időközben Berlinbe szerződött, a mellé eltervezett szubrett pedig búcsút mondott a világot jelentő deszkáknak. Így hát rövid ideig úgy tűnt, hogy Fedák és a Kolozsvárról érkező Berky Lili kreálja majd Harrison Lucy, illetve Bessy szerepét. De azután Petráss mégis visszatért, Fedák pedig rugalmasságot tanúsítva elvállalta a számára amúgy is előnyösebb szubrett szerepet. Habár csakis azzal a kikötéssel, hogy kiléphet a produkcióból, ha Amerikába menne. Ám Petráss szereplése körül még ezután is akadt némi kavarodás, így a Világ című újság nem minden alap nélkül írta a következőket bő hónappal a premier előtt:

Ha valamely színdarab jóságára az azt megelőző hajszákból, izgalmakból és pourparléekból következtetnénk, akkor a Jacobi, Martos és Bródy triásznak a Király-színházban színre kerülő «Leányvásár» című operettjének a legjobb sikert lehetne jósolni. Alig emlékszünk ugyanis darabra, amelyet ennyi tárgyalás előzött volna meg.

Ám végül csak megkezdődtek a próbák, melyekre Jacobi jó barátját, Molnár Ferencet is meghívta, főleg azért, hogy Petráss játékához adjon néhány hasznos tanácsot. Csakhogy Molnár a csendesen epedő komponista bánatára inkább Fedákot figyelte, és ha hihetünk a színésznő visszaemlékezéseinek, úgy egy elsöprő lendületű és a csipkebugyogót is jócskán láttató szubretti táncszámot követően a nagy író így szólt hosszútűrő barátjához: „Vici! Ez a remek színésznő!… ez a kócos cula!” Innentől kezdve pedig Fedák és Molnár közeledésének folyamata párhuzamosan haladt a Leányvásár előkészületeivel, majd egymást követő diadalmas jubileumaival.

Fedák Sári

Jacobiék új operettje ugyanis minden józan várakozáson felüli sikert aratott, és ebből a lármásan ünneplő fogadtatásból ezúttal gyakorlatilag a mű és a produkció mindahány közreműködőjének és vonulatának kijutott. Kritikarészletek helyett érzékeltesse ezúttal az élete mélypontjáról visszatekintő Fedák Sári áradóan elfogult, mégis hitelesnek tetsző beszámolója az 1911-es produkció minéműségét:

„Milyen tökéletes operett volt a Leányvásár! És milyen tökéletes előadás! Petráss Sári akkor bontakozott ki teljes bűbájosságában. Kispetráss… így hívtuk. Kispetráss… Hány utódját találták már és nevelték ki a színházi riporterek azóta! De még soha meg sem közelítette soha senki azt a tömör bűbájt, ami abban az elragadó teremtésben volt. Király Ernő is akkor kezdett kedvenc lenni. Meg is érdemelte.

Abban a nagy fülű, határozottan csúnya, félszeg mozgású fiúban annyi, de annyi kellem volt, mint azóta se senkiben. Mézédesen énekelt és véghetetlenül szimpatikus volt.

Nagyon meghódította a közönséget. Latabár, az ősi, valódi „Latyi” [id. Latabár Árpád], mindnyájunk dédelgetett kedvence, a megtestesült derű, széles jókedvvel tolta a Leányvásár szekerét. A Király Színház két alapító oszlopa: Rasskó Géza és Vándory Guszti! A kórus fejedelemnője Nyárayné! Meg Vándoryné! Akik engem csak „Sanyinak” hívtak és nagyon szerettek. Mily jólesik itt a börtön ridegségében arra a boldogságos Király Színházra visszaemlékezni, hol mindnyájan úgy éltünk, mintha testvérek lettünk volna! Na és Rátkai! Minden idők táncos-komikusainak királya.”