Honthy Hanna, a feltörekvő és a színpadon erotikus jelenségként sztárrá váló fiatal színésznő. László Ferenc új könyvéből ezúttal a nagy primadonna pályafutásának egy korai, ritkán emlegetett, ám fontos főszerepét és főszereplését idézzük.
Az ország életében annyi változással járó 1920-as esztendő a Pozsonyban és Debrecenben rutint és népszerűséget szerzett Honthy Hannát is visszahozta vidékről Budapestre, még ha egyelőre nem is a színházi élet centrumába. Első stabil bázisa, a megtévesztően tekintélyes elnevezésű Scala Színház ugyanis a Városliget szélén üzemelt, és a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcai Revű-Színház sem volt a színházművészet elismert fellegvára, még ha épp akkortájt fel is vette az idős Blaha Lujza nevét.
Viszont az utóbbi helyen mutatták be 1921 végén a Fi-fi (Phi-Phi, 1918) című világsikerű francia operettet, és a közönségnek Henri Christiné zenéje mellett ógörög sikamlósságokat és alulöltözött hölgyeket kínáló produkció végre a fővárosban is sztárrá avatta Aszpázia megformálóját. A felettébb merésznek számító előadást ugyanis betiltották, majd aztán mégis engedélyezték, és ez a huzavona pompás reklámnak bizonyult, amiből a legtöbbet talán épp Honthy profitálta. A Színházi Élet mókás törvényszéki kihallgatásán mindenesetre ekképp vallott:
„Amikor meglátta a kosztümöket, mit szólt?
Azt, hogy: Jaj, de meztelen!
És mit szólt az ura??
Azt mondta: »Remélem, jól fűtik a színházat«.
[…] Szereti a kritikát?
Igen.
És a kritikusokat?
Most, a „Fi-fi” kritikái után, direkt imádom őket.”
És valóban, őt egyértelműen dicsérték a megjelent kritikák, még ha olyik meg is említette, hogy „aránylag kis hanggal” rendelkezik. Az énekhang volumenénél ugyanis sokkalta fontosabbnak tetszett az alakításból, Honthy egész színpadi jelenlétéből áradó szépasszonyi, vagy mondjuk egyértelműbben: szexuális vonzerő.
Ez annál is inkább hangsúlyozandó mozzanat, mivel az idős primadonna emerita méltóságteljes képét őrizvén a magunk személyes memóriájában csakúgy, mint a kollektív és intézményes emlékezetben – ezt a perzselő izgalmasságot alkalmasint nem kapcsolnánk Honthy működéséhez.
Az új csillag ekkor már végre valóban Beöthy László színésznője volt, és a terjeszkedő színházi tröszt, az Unió vezére a frappánsan megfogalmazott anekdota szerint így üdvözölte volna Hügel, illetve Hajnal Hajnalka korában még szerződés nélkül hagyott Honthy Hannát: „Látod, egy egész színházat kellett megvennem, hogy végre a tagom légy!”
