• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Oroszlánkörmök Színház Címlap

„Egy univerzális Nóra-figurát hoztunk létre” – Interjú a Torvald Helmernek alkotóival

Szerző: Tuska Borbála2021. november 23.
Facebook Twitter E-mail
Szélyes-Szlúka Brigitta
Szélyes-Szlúka Brigitta Nóra szerepében – fotó: Emődy Botond

Talán sokunkban felmerül a kérdés Henrik Ibsen Nóra című drámájának olvasásakor, hogy vajon hogyan folytatódhat a főszereplő élete, miután maga mögött hagy mindent. Szélyes-Szlúka Brigitta, Szokol Jutka és Tóth Réka Ágnes erre ad egy lehetséges választ a közösen írt Torvald Helmernek – Nóra című monodrámában, amely legközelebb november 26-án látható a KuglerArt Szalonban.

– Hogyan találtatok hárman egymásra?
Szélyes-Szlúka Brigitta:
Rékával gimnáziumi osztálytársak voltunk, Jutka pedig akkor csatlakozott hozzánk, amikor elkezdtünk közösen dolgozni a projekten. A Nóra egyben az én diplomamunkám volt a Színművészeti Egyetemen, ahol egy monodrámát kellett előadni. Szükségem volt egy dramaturgra és egy rendezőre is ahhoz, hogy Ibsen művéből egy hozzám közel álló darab szülessen, így jött létre a csapatunk.

Szokol Jutka: Brigivel Celldömölkön találkoztunk először a Soltis Lajos Színházban, ahol a diplomarendezésemet, a Tótferit mutattuk be, ő játszotta az egyik főszerepet. Rékát is ismertem korábbról, de most dolgoztunk együtt először.

– Hogyan zajlott az alkotófolyamat?

Tóth Réka Ágnes: 2019 telén kezdtünk el együtt gondolkozni az anyagon, de aztán jött a Covid, és sok mindent megváltoztatott. Például Briginek egy kisfilmet kellett leadni diplomamunkaként, nem pedig előadásként bemutatni a darabot. Bár a projektben eleinte sok volt a kérdőjel, nagyon inspiratívan hatott ránk a közös munka.

SzJ: Az első intenzív munkafolyamat az első karanténban történt. Sokat beszélgettünk Zoomon, próbáltuk megtalálni az előadás fókuszát, hogy mitől lehet ma érvényes egy Nóra-továbbgondolás. Ki ma ez a Nóra? Mit képvisel? Több szakaszban lett ebből a gondolatfolyamból egy előadás. Előbb elkészült a kisfilm, aztán egy felolvasóest, majd a mostani előadás.

Ide kapcsolódik:
Patikusként kezdte, a drámairodalom egyik legnagyobbja lett – Henrik Ibsen élete

– Milyen módon osztottátok fel a szövegírást?

SzJ: Nagyon sokat beszélgettünk együtt hárman, szinte csak közösen hoztunk döntéseket. Miután megvolt a történet váza, elkezdtünk dolgozni a jeleneteken. Ez többnyire úgy nézett ki, hogy én húztam az eredeti darabot, és Réka írta az új részeket. Nagyjából hetente kétszer leültünk, és átbeszéltük, hogy mire jutottunk, és hogyan tovább, mit érzünk tévútnak, mi jutott még eszünkbe. Ez tartott néhány hónapig, mire lett egy szövegkönyvünk.

– Hogyan alkottátok újra Nóra alakját?

TRÁ: Nem egy autentikus, Ibsen-féle Nórát szerettünk volna megmutatni. Nem az volt a lényeg, hogy egy az egyben rekonstruáljuk az eredeti szöveget, hanem hogy együtt gondolkodva egy közös, univerzális Nóra-figurát kapjunk.

Sok mindenben indultunk ki Brigiből, például tőle származik a kalapkészítés ötlete is.

SzSzB: Igen, akárcsak Nórának, nekem is volt egy olyan időszak az életemben, amikor nem tudtam, mihez kezdjek, de aztán szembejött velem egy tanfolyam. Így találtuk ki, hogy miután Nóra elhagyja a férjét és a családját, ő is kalapokat készít, hogy eltartsa magát.

Szélyes-Szlúka Brigitta
Szélyes-Szlúka Brigitta Nóra szerepében – fotó: Emődy Botond

SzJ: A Nóra története a 19. század végén játszódik, egy teljesen más társadalmi rendben, ahol az ember az életét a korához és rangjához szabott elvárások kötelékében élte, amiből kilépni nem lehetett, legfeljebb kibukni. Ha történelmileg hitelesek akarunk lenni, Nórának két lehetősége van: vagy a férjével marad, vagy megbukik a világ szemében. Az önmagát eltartó nő nem létezik, különösen, ha úrinő, aki nem ért semmihez.

Szerintem Ibsen azért hagyta nyitva a történetet, mert szeretett volna adni Nórának egy esélyt, hogy legyen lehetősége megtalálnia a saját értékrendjét.

– Mitől aktuális ma is Nóra története?

SzSzB: Szerintem Nóra alapvető problémájával ma is bárki szembesülhet. Élhet az ember olyan kapcsolatban – gyerekkel vagy a nélkül –, ami bezártságot jelent számára. De sokan tapasztalhatjuk azt is, hogy nem nőttünk fel teljesen, elvesztünk félúton a gyermek- és a felnőttlét között. Például a kinyújtott tanulási időszakra gondolok itt.

TRÁ: Igen, ez sok fiatal felnőttre jellemző. Nórának a Torvaldról való leválás jelenti a felnőtté válást, hiszen el tud távolodni valakitől, akitől erősen függött. Miután elhagyta őt, kezd el foglalkozni azzal, hogy ő valójában kicsoda.

Mindannyiunknak vannak ilyen krízishelyzetei, ami után újra meg kell kreálnunk magunkat azzal, hogy feltesszük ezeket a kérdéseket.

SzJ: Engem ebből a történetből a gyász folyamata érdekelt. Hogyan engedi el Nóra a korábbi életét, a vágyait, a saját elvárásait? Azt, amit addig a világról gondolt, miközben ugyanabban a világban él tovább. Meg kell tanulnia megbocsátani magának és elfogadni magát a gyengeségeivel együtt. Ezek az újraértékelések mindenki életében előfordulnak akár többször is. Nagyon fájdalmasak, de hasznosak, mert fejlődünk általuk.

Szokol Jutka
Szokol Jutka – fotó: Emődy Botond

– Az eredeti dráma két mellékszereplőjét, Lindénét és Rank doktort nem vettétek bele a darabba. Miért döntöttetek így? 

TRÁ: Mivel ez egy monodráma, kellett húznunk az anyagból. Fontosabbnak tartottuk, hogy olyan szövegek legyenek benne, amik Nórát hozzák közelebb, és nem kizárólag a történetre fókuszálnak.

SzSzB: Nóra és Torvald kapcsolatára helyeztük a hangsúlyt, az említett szereplők elvitték volna a történetet más irányba.

TRÁ: Nóra apját viszont fontosnak tartottuk megidézni, mivel a férfiak szerepe nagy jelentőségű az életében. Milyen volt a viszonyuk? Milyen családi mintákat hozott magával Nóra? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ.

– Brigi, milyen kihívást jelentett monodrámában játszani?

SzSzB: Az elején féltem a feladattól, de aztán nagyon élveztem, hogy több szereplőt kell megjeleníteni. Az előadás Nóra szemén át mutatja meg Torvaldot. De azért nem könnyű eljátszani, főleg a gyors, éles váltások miatt.

Tóth Réka Ágnes
Tóth Réka Ágnes – fotó: Bokor Krisztián

– Jutka, rendezőként milyen koncepció alapján dolgoztál?

SzJ: Az alapján dolgoztam, amire a közös beszélgetéseink során jutottunk. De a rendezői motivációm az volt, hogy minél közelebb hozzuk magunkhoz Nórát, hogy megértsük a pszichéjét. Valószínűleg mindannyian éreztük már azt, hogy összedőlt a világ, és szürreális, hogy mégis minden megy tovább, és senki sem veszi észre, hogy összedőlt, pedig nekünk már semmi sem ugyanolyan.

Nóra nagyon sebezhető állapotban van, amiből minden erejével igyekszik kitörni, több-kevesebb sikerrel. Ezt az állapotot szerettem volna megmutatni és feldolgozni.

– Hogyan került az előadás a KuglerArt Szalonba?

TRÁ: Én már ismertem korábbról ezt a helyet. (Itt mutatták be 2019 őszén az Égnek a begóniák című előadást – a szerk.) Szerettük volna elkerülni, hogy egy sötét színpadon legyen a darab. Ha a Kuglerbe bemész, egy berendezett lakást, egy életteret látsz, amiről könnyen el lehet képzelni, hogy Nóra itt él.

SzSzB: Azáltal, hogy a nézők nagyon közel ülnek hozzám, ők is részesei az előadásnak, mondhatni „szemtanúk”. Rögtön van tőlük visszacsatolás, kapok egy tekintetet, amiben benne van a válasz.

TRÁ: A helyszín arra is jó lehetőséget nyújt, hogy előadások után beszélgetések szülessenek. Mindenki tud valahogy kapcsolódni Nóra történetéhez, nagyszerű lenne, ha ebből egy nagyobb párbeszéd is kialakulhatna.

interjú színház nóra tóth réka ágnes henrik ibsen szokol jutka szélyes-szlúka brigitta
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésÁtültethető-e egy sakkjátszma a zene nyelvére? – Elstartolt a szegedi Vántus-napok
Következő bejegyzés Bravúrszerepre készül Kolonits Klára a Hoffmann meséiben

Ajánlott Bejegyzések

Moór Marianna 1960-ban - forrás: Fortepan / Kotnyek Antal
Intermezzo

Akit „csodás szerepekkel kényeztetett az élet” – a 80 éves Moór Mariannát köszöntjük

2023. február 4.4 perc olvasás
Páll Éva - forrás: Müpa
Müpa magazin

A délszláv zenétől az erdélyi hangulatokig – A népzenét ünnepli a Müpa

2023. február 4.2 perc olvasás
Sztarenki Pál - forrás: a művész FB-oldala
Színház

Februárban folytatódnak a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatai

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.