A hét elején jelentette be a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, hogy augusztus végén nagyszabású kiállítás nyílik Budapesten a világ ma sokak szerint legjelentősebb élő festője, Gerhard Richter a munkáiból. A német művész mintegy nyolcvan művét felvonultató tárlat „előzeteseként” mi itt most a Senki többet? blog alapvető célkitűzései szerint azt mutatjuk meg, hogy mennyit is érnek a 89 éves alkotó legdrágább képei a műtárgypiacon.
Gerhard Richter (1932) vitathatatlanul az egyik legismertebb és legsikeresebb ma élő alkotó a képzőművészet világában, bár absztrakt művei sokak számára nehezen értelmezhetők, és emiatt a nagyközönség egy része sokszor éles elutasítással fogadja azokat. Ennek ellenére éppen ezek a munkái a leginkább keresettek a műtárgypiacon.
Abstraktes Bild (Absztrakt kép) című, 1986-ban készített vászna például 2015 februárjában a Sotheby’s londoni árverésén – 14-20 millió fontos becsértékéhez képest – nem kevesebb, mint 30.389.000 fontot (46.303.719 dollár; 12,654 milliárd forint) ért meg az amerikai milliárdos műgyűjtőnek, Kenneth Griffinnek, és lett ezzel a művész legdrágábban elkelt alkotása. A kép sikerére – valamint Richter árainak emelkedésére – pedig jellemző, hogy amikor 1999-ben a Sotheby’s árverésén ugyanez a festmény még „csak” 607.500 dollárért kelt el, már akkor is az volt a legmagasabb összeg, amit addig valaha a német művész egy absztrakt munkájáért adtak.
Richter következő, a nyilvános műkereskedelemben legdrágábban elkelt alkotása annyiban más, mint az előző, hogy ezen, ha „homályosan” is, de azért mégiscsak látszik, hogy „mi van rajta”: a Domplatz, Mailand (Dómtér, Milánó) című 1968-ban festett képért 2013 májusában a Sotheby’s New York-i árverésén Donald L. Bryant Jr. kaliforniai borász és műgyűjtő fizetett ki 37.125.000 dollárt (8,4 milliárd forint); itt is jegyezzük meg, hogy ugyanez a kép 1998 decemberében Londonban – ugyancsak a Sotheby’s árverésén – még „csak” 3,7 millió dollárnak megfelelő fontért cserélt gazdát.
Egy 1994-es Abstraktes Bild (809-4) 2012 októberében a Sotheby’s londoni árverési csarnokában került kalapács alá, és ért el ott 9-12 millió fontos becsérték után végül 21.321.250 fontos árat (34.190.756 dollár; 7,4 milliárd forint). A képet a rock-gitáros Eric Clapton adta el, aki 2001 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén 3.415.750 dollárért vette azt meg két másik Richter-képpel együtt.
1986-ban festette a művész azt az A.B. Still című képét, amelyért 2016 novemberében a Sotheby’s New York-i aukcióján 33.987.500 dollárt (9,927 milliárd forint) fizetett ki valaki, miközben akkori eladója 1991 áprilisában a Sotheby’s New York-i árverésén még „csak” 264.00 dollárért szerezte meg ugyanezt a festményt. De a fentieken kívül 2014 februárjában Londonban, a Christie’s aukcióján is 19.570.500 fontot (32.487.030 dollár) adtak meg Richter egy 1989-ben festett Abstraktes Bild című képéért, míg egy 1987-es ugyanilyen című munkájáért 2014 novemberében a Christie’s New York-i árverésén 31.525.000 dollárt (7,710 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese.
De a német festő nem csak a csúcsárak kategóriájában ilyen sikeres: 2017-ben például az év során összesen 340 művét adták el nyilvános árveréseken, és ezek együttesen 120,4 millió dollárt „termeltek”, amivel Richter az év Top500 legsikeresebb alkotója között a 14. helyet érte el.
Ugyanakkor érdemes lehet azt is megjegyezni, hogy miközben a munkáiért kifizetett összegek, mint látjuk, nem egyszer szöknek az egekbe, aközben ő maga rendszeresen értetlenkedik a kortársak, ezen belül akár a saját műveinek a kimagasló árain.
2015 decemberében a Die Zeit című német lapban adott hangot annak a véleményének, hogy ezek a piaci árak már egyenesen „őrültek”, amelyeknek gyakorlatilag semmi közük nincs már magukhoz a művekhez, néhány hónappal korábban pedig ugyanennek a lapnak a hasábjain azt nyilatkozta: „Ha megnézik a mind szörnyűbb aukciós katalógusokat, nem fogják elhinni, milyen képtelenségeket kínálnak egyre csak felfelé kúszó árakon. (…) Az egész piac egyre áttekinthetetlenebb (…). Még szerencse, hogy ma is vannak olyan gyűjtők, akik felismerik a minőséget.” (Az persze kérdés, hogy vajon az ő képeiért vagyonokat adókat melyik csoportba, az „őrültek”, vagy a „minőséget felismerők” közé sorolja-e?)
És bár ezeknek a „semmit sem ábrázoló” Richter-munkáknak a láttán (mint ahogyan erre már a bevezetőben is utaltunk) alighanem sokakban felmerül az „ilyet én is tudok”, meg a „ki ad ezért ennyit” gondolata, talán az értetlenkedők kedvéért érdemes lehet azt is megjegyezni, hogy 2017 szeptembere óta Richternek a náci haláltáborokban készült fotók ihlette, ugyancsak különböző színfoltokból álló négy darabos Birkenau-sorozata állandó kiállításon látható a német parlament, a Reichstag épületében (ahol egyébként már korábbról is állandóan ki van állítva egy a német nemzeti lobogó színeit hordozó Richter-alkotás), illetve hogy 2007-ben ő „pótolhatta ki” a gótikus stílusban épült kölni dóm kereszthajójának déli falán a második világháborúban rekonstruálhatatlanul megsérült 110 négyzetméteres ólomüvegablakot egy saját, és persze „absztrakt” alkotásával. A hatalmas üvegfelület egy 1974-es festménye nyomán készült – amelyet az ablak elkészítése előtt pár évvel 3 millió dollárért adott el a művész –, és 11.200 darab, egyenként tíz négyzetcentiméteres, összesen hetvenkét színt variáló „pixelből” áll.
