Edward Dolman (1960) – aki végigjárta a Christie’s árverezőház teljes szakmai „szamárlétráját”, amíg 1999-ben végül eljutott a vezérigazgatóságig (majd 2014-ben átigazolt a Phillipshez ugyanerre a posztra) – nyilatkozta egyszer: a műkereskedelmi piacot mindig is alapvetően a „három D”, a death, debt and divorce, vagyis a halál, az adósság és a válás hajtja, hiszen az emberek leggyakrabban ezen események valamelyikének bekövetkeztekor adják el a műtárgyaikat. Most a közeljövőben hamarosan a három D-ből kettőre is láthatunk majd szemléletes – és végül minden bizonnyal nagyon drága – példákat.
Az első a death, vagyis egy haláleset miatt létrejövő árverés. Lois B. Torf (1926–2020) bostoni műgyűjtő 1965-ben vásárolta meg élete első grafikáját, a japán Munakata Shiko 1938-ban készült The Visitor (A látogató) című fametszetét, majd amikor tavaly szeptemberben, kilencvennégy évesen elhunyt, már Amerika egyik legjelentősebb 20. századi művekből álló grafikai magángyűjteménye volt a birtokában. Ebből az anyagból adnak most el az örökösei (feltehetően az örökösödési illeték kifizetésének kényszere miatt) több mint háromszázötven darabot a Christie’s két árverésén: egy már zajló, és szeptember 16-án lezáruló online, illetve egy szeptember 15-én New Yorkban megrendezendő élő aukción.
Lássunk néhányat mutatóba a legjelentősebb itt megszerezhető darabokból. Max Beckmann 1921-es keménykalapos hidegtűkarc-önarcképét a szakértők előzetesen 40.000–60.000 dollárra becsülik. Pablo Picasso egy 1928-as litográfiája 30.000–50.000 dolláros, egy másik ugyanilyen technikával, de 1949-ben készült munkája 25.000–35.000 dolláros becsértékkel várja a liciteket. Cy Twombly 1967-es nagyméretű akvatinta-munkájáért 150.000–200.000 dollárt, Robert Rauschenberg ugyancsak 1967-es litográfiájáért 100.000–150.000 dollárt várnak.
Jasper Johnstól ugyancsak egy litográfiára lehet majd licitálni (becsértéke 80.000–120.000 dollár), Andy Warhol Marilyn Monroe-szitanyomat-portréjáért 150.000–250.000 dollárt remélnek, míg Roy Lichtenstein Crying Girl (Síró lány) című 1963-as ofszet-nyomatát 50.000–70.000 dollárra becsülik a szakértők. A teljes anyagért a ház előzetesen összesen több mint négymillió dollárt vár.
A másik árverés(sorozat) oka a divorce, vagyis egy válás.
A Harry és Linda Macklowe ingatlanbefektető-házaspár (akik ma már mind a ketten nyolcvan felett járnak) az 1950-es évek óta gyűjtött művészeti alkotásokat, és 2018-as válásukig százhatvanöt egészen kivételes kvalitású műtárgyat vásároltak össze.
Mivel a szakításuk során a vagyonmegosztás kérdésében semmiben sem tudtak megegyezni egymással, 2020 elején az ügyükben eljáró bíróság kinevezett egy „lebonyolítót” (az egyik vezető New York-i műkereskedés, az Acquavella Galleries egyik szakértőjét), hogy értékesítse a gyűjtemény egy részét, hogy az így befolyt összegből rendezhessék a felek között a vitás anyagi kérdéseket.
Ennek értelmében most két alkalommal majd összesen hatvannégy művet visznek kalapács alá a Sotheby’snél (akik komoly versenyben szerezték meg a nem mindennapi lehetőséget a Christie’s elől, a hírek szerint azzal, hogy 600 millió dolláros garanciát vállaltak az értékesítésre, vagyis ezt az összeget akkor is kifizetik a beadóknak, ha az aukción ennél kevesebb lenne majd a végső bevétel). Az első árverésre november közepén kerül sor (harmincnégy tétellel), a másodikra jövő májusban; a teljes anyag előzetes becsértéke 625,6 és 788,7 millió dollár között van.
Ami pedig az itteni sztár-tételeket illeti, azok között Alberto Giacometti, Mark Rothko, Brice Marden, Cy Twombly, Jeff Koons, Agnes Martin, Sigmar Polke, Gerhard Richter és Andy Warhol művei is ott vannak. Giacometti 1949-ben megmintázott és 1964 körül bronzba öntött, egy állványzaton függő groteszk feje, a Le Nez (Az orr), amelyik most először szerepel árverésen, az előzetes várakozások szerint akár 60–80 millió dollárt is hozhat.
Ugyanennyire becsülik Mark Rothko No.7. című 1951-es, korábban már sokszor kiállított vásznát. Warhol Kilenc Marilyn című 1962-es selyemre nyomott szita-sorozata és Cy Twombly 2007-es hatalmas, csaknem tizennyolc méteres piros virág-képe a becslések szerint egyaránt 40–60 millió dollárért, Gerhard Richter 1975-ös tájképe pedig 25–35 millióért kerülhet majd új tulajdonoshoz.
Az árverés előtt a Sotheby’s a teljes kínálatot elviszi Tajpejbe, Hongkongba, Londonba, Párizsba és végül Los Angelesbe, hogy a lehető legnagyobb hírverést csapja a járvány utáni eddigi legjelentősebb, és emiatt fokozott érdeklődéssel várt árverésének. Amelyik, ha jól sikerül, akár meg is döntheti majd a mindeddig egyetlen gyűjteményért kifizetett 832 millió dolláros összbevételt, amelyet 2018-ban a Christie’s kasszírozott a Rockefeller-kollekció eladásával.
