A tárgy, amelyet a Sotheby’s április 5-i párizsi árverésén kalapács alá visznek, csak egy bekeretezett papírlap, mégis a ház előzetesen legalább 300.000–500.000 eurót (112,5–187,5 millió forint) remél kapni érte. Ráadásul az Yves Klein francia képzőművész által kiállított „csekk” tulajdonképpen egy nemlétező valami tulajdonjogát ruházza át az új vevőre.
Yves Kleint (1928–1962) rövid életének egész művészi pályája során élénken foglalkoztatták a keleti filozófiák (feketeöves judomester is volt), a keveretlen, tiszta színek és az üres terek. Utóbbiak vizsgálatára vonatkozó tevékenységének egyik legjellemzőbb „alkotása” volt, amikor 1958. április 28-án a párizsi Galerie Iris Clertben megnyitotta második, Le Vide (Üresség) című kiállítását.
Klein a megnyitó előtt két napra bezárkózott a galériába, és senkit nem engedett be, hogy megtekinthessék az előkészületeket. Amikor az esemény meghirdetett időpontjában a művész addig már felépített hírnevére odacsődült vendégsereg előtt (akik közül akiknek nem volt névre szóló meghívójuk, azoknak ráadásul 1500 frankot kellett fizessenek a bejutásért) megnyílt a kiállítóhely függönyökkel letakart és fegyveres őrök által biztosított ajtaja, a belépők frissen hófehérre festett falú, de teljesen üres térben találták magukat. Klein ennek ellenére komoly „tárlatvezetést” tartott a résztvevőknek, amelyen kijelentette, hogy a galéria tere távolról sem üres, hanem éppen hogy „tiszta képi érzékenységgel” van tele. Mindenesetre a kiállításnak akkora sikere lett, hogy Clert kénytelen volt egy héttel meghosszabbítani a tervezett nyitvatartást, hogy a napi több száz – ráadásul ugyancsak fizető – látogatót mind fogadni tudja.
A számos kíváncsiskodó egyike, Peppino Palazzoli olasz galerista ráadásul komolyan érdeklődött párizsi kollégájától arról, hogy vajon hogyan tudna vásárolni Klein láthatatlan alkotásából. Alighanem ez adta az ötletet a művésznek, hogy egy ekkor kitalált új projektjében konkrétan a semmit bocsássa áruba: november 18-án kiállította az első „csekket”, amely igazolta, hogy Palazzoli – 20 gramm aranyért cserébe – a Zone de sensibilité picturale immatérielle (Az immateriális képi érzékenység zónája) első „darabjának” a tulajdonosa lett.
Klein ezt követően haláláig még további nyolc csekket állított ki, amelyek az immateriális – vagyis anyagtalan – „zóna” újabb és újabb „parcelláinak” eladását rögzítették. Persze nem lett volna az üresség iránt annyira fogékony művész, ha még ebbe a dologba is nem visz be egy további alapos „csavart”. Az történt ugyanis, hogy Az immateriális képi érzékenység zónájának minden egyes újabb és újabb „darabját” bárki csakis megfelelő mennyiségű színarannyal fizethette meg.
Amikor pedig az „üzlet” létrejött, Klein a vevőnek két opciót ajánlott fel: vagy elteszi a „csekket”, és onnantól azzal tudja igazolni, hogy az adott darab láthatatlan térrész az ő tulajdonában van (sőt, akár újabb üzlet keretében kereskedhet is vele), Klein pedig megtartja az érte kapott összes aranyat, vagy a vevő részt vesz egy az adás-vételt a végleges és tökéletes immaterializációban „beteljesítő” további akcióban, amelynek során – egy műkritikus vagy neves műkereskedő, egy művészeti múzeum igazgatója és legalább két további tanú jelenlétében – a vásárló elégeti a tulajdonát igazoló csekket, Klein pedig az érte kapott arany felét bedobja a Szajnába (vagy bármilyen más olyan élővízbe, ahonnan az soha többé nem keríthető elő), a másik feléből pedig egy műalkotást készít. Ennek a „végső” aktusnak Klein szerint az volt az értelme, hogy „újra egyensúlyba hozza a természetes rendet”, amelyet éppen a nemlétező zóna-darab adás-vétele zavart meg.
Az összesen kiállított kilenc csekk tulajdonosai közül hárman választották a második opciót, vagyis ennyi csekket égettek el rituálisan, kettő pedig alighanem elveszett, merthogy a szakértők jelenleg négyet tartanak nyilván. Ezek közül az egyiket 1959-ben Jacques Kugel francia műkereskedő kapta/vette meg Kleintől 20 gramm aranyért, és ő ragaszkodott ahhoz, hogy megőrzi a zóna-tulajdonrészét igazoló iratot. Kugel 1985-ben történt halála után egy évvel ezt a papírt Loïc Malle művészeti tanácsadó és kurátor vásárolta meg egy párizsi galériában, és most az ő gyűjteményéből kerül április 5-én a Sotheby’s párizsi árverésre. Ez lesz az első alkalom, hogy Zone de sensibilité picturale immatérielle egy példányát nyilvános aukción lehet megszerezni. És mert Klein „nemlétező” alkotását sokan a ma divatos NFT-k egyfajta „előfutárának” tartják, ezért a ház bejelentette, hogy ezúttal kripovalutában is elfogadják a vételár kiegyenlítését.
