Május 18-án a Sotheby’s New York-i árverésén egy hatalmas méretű bronz-pók is kalapács alá kerül; Louise Bourgeois 1996-ban öntött szobrát a ház előzetesen 30–40 millió dollárra becsüli. Márpedig ha a tétel ára a licitek végén valóban eléri a felső becsértéket, akkor – a jutalékokkal együtt – akár át is veheti az első helyet a valaha egy nő által készített műtárgyért kifizetett legmagasabb összegű leütések listájának az élén.
A Párizsban született, de élete nagyobb részében Amerikában élt Louise Bourgeois (1911–2010) szobrászművészről már többször is írtunk itt a Senki többet? blogban, ami nem véletlen, hiszen hosszú időn keresztül az ő egyik 1997-ben készült, több mint hét méteres, három méter magas, bronzból öntött pók-szobra volt a második legdrágább, női művész által készített műalkotás a nyilvános műkereskedelemben: 2019 májusában a Christie’s New York-i árverésén 32.055.000 dollárt (9,297 milliárd forint) fizetett ki érte a vevője. (Erről a sikerről 2019. április 27-én számoltunk itt be.)
Mint ismeretes, ennél többet, 44.405.000 dollárt (10,777 milliárd forint) addig csak Georgia O’Keeffe Jimson Weed/White Flower No.1 (Csattanó maszlag/Fehér virág No. 1.) című, 1932-ben festett vásznáért fizettek, méghozzá 2014 novemberében, a Sotheby’s árverésén, ugyancsak New Yorkban. Egészen két évvel ezelőttig ráadásul a harmadik hely is Bourgeois-é volt, 28.165.000 dollárral, és persze ugyancsak egy pók-szoborért. (A művész árainak általános alakulásáról 2022. április 13-án írtunk részletesen.)
Ma már azonban a nyilvános árverések piacán „csak” a harmadik és a negyedik hely az övé, hiszen 2021 novemberében a Sotheby’s New York-i aukcióján Frida Kahlo Diego y yo (Diego és én) című 1949-es kettős önarcképe az érte megadott 34.883.000 dollárral (11,261 milliárd forint) „feljött” a női dobogó második fokára.
Ha viszont nemcsak az árveréseket nézzük, hanem a magánüzleteket is, akkor Bourgeois mégiscsak a második helyen áll a női mezőnyben: egy 1996-os, ugyancsak hatalmas, de acélból készített pók-szobráért ugyanis 2022 júniusában az Art Basel műkereskedelmi vásáron a Hauser & Wirth Gallery standján egy európai magángyűjtő 40 millió dollárt (15,191 milliárd forint) fizetett ki (erről pedig 2022. június 16-án számoltunk be a blog olvasóinak).
Most pedig májusban New Yorkban egy újabb Bourgeois-pók kerül kalapács alá a Sotheby’s nagy esti árverésén: ez az 1996-ban formázott, és – a többi ilyen munkához hasonlóan hat bronz-példányban és egy acélban – még ugyanabban az évben ki is öntött Spider (Pók) több mint hat és fél méter hosszú és több mint három méter magas (a ház által megadott „hivatalos” méretei egészen pontosan 337,8×668×632,5 centiméteresek).
A hat bronz-változatból ez az egyes számú példány, amelyet elkészülte után azonnal be is mutattak az 1996-os São Paulo-i Biennálén, ahol rögtön meg is vásárolta – közvetlenül a művésztől – Olavo Egídio Setúbal (1923–2008), a brazíliai Itaú Unibanco pénzintézet alapítója és vezetője, 1975 és 1979 között São Paulo polgármestere, 1985–86-ban az ország külügyminisztere.
A szobor az Instituto Itaú Cultural, a bank nonprofit kulturális leányvállalata tulajdonába került, és 1997 és 2017 között a São Paulo-i Modern Művészetek Múzeumában volt kiállítva. Most viszont a Fundação Itaú, vagyis a kulturális intézetet működtető alapítvány úgy döntött, hogy – miután az utóbbi időben gyűjteményezésük fő hangsúlyát a hazai, vagyis brazil művészet vásárlására helyezték át – megválik a szobortól, és az érte kapott pénzt inkább az új koncepció erősítésére fordítják.
Amit még érdemes lehet tudni, hogy Bourgeois különféle pók-szobraiból – túl a már idézett műkereskedelmi sikereken – jelenleg tizenhat darab van különböző múzeumok gyűjteményében, például a washingtoni National Gallery of Art, a San Francisco-i Museum of Art, a londoni Tate Modern, a bilbaói Guggenheim Museum, valamint többek között még párizsi, madridi, ottawai, szöuli, tokiói és dohai múzeumi kollekciókban. Mindezek után pedig aligha lehet túlzásnak tekinteni, hogy a Sotheby’s a májusi árverésen legalább 30 és 40 millió dollár közötti összeget remél kapni a szoborért. Márpedig ha valóban sikerül a felső becsértéket elérni (netán meg is haladni), akkor az nemcsak Bourgeois-nak hozhat új szerzői árcsúcsot, de egyúttal a világ legdrágábban eladott női alkotójává is teheti a művészt.
