Volt már itten weimar-éra dekadens megközelítés, ám most nem félfikciós a fikcsi, hanem komolynak élt művészeti bioart. Burlesque madonna teljes hasonult eredeti németül kabarél, revübe révült hubba hubba ének sztripper dobja textilt ma le.
Mindannyiunk rétegei hullnak alá haladva dalban, csak figyelni kell jó szemmértékkel. Hangban talált dallamérték Szomorúl mindegyre pucérult testben, tárulunk elénk telj meztelen lélekkel. Kényelmetlenségként szorító ruha, zavaró pushup, de mégis oly nehéz hántani azt le; holott boldogok legtöbbször meztelenül vagyunk. De nehéz gondolni, hogy szükség van-e magamrád tökéletes pőrén. Ki vagyunk énmi, hogy adhassuk magunk másoknak? Elegek? Többek? Szemérmes önvédelem a ruha, a dressz, a jelmez – ki mit visel szívesen, mit akar takarni vagy nyújtani. Kevésszer vélt passzolás, sokszor félt megfelelés, elpirult lehetőség mindenképp. Magunkba zárt ruhapajzsban szabadulni magunkon kívül hordott mindenféleségtől segít most vasárnap Dorian Dietrich.
