Ezen a héten a tehetségkutatók terméséből választott Seress Rezső dalának feldolgozásai után kutató szerzőnk. Kérdése, hogy egy gyerek a technikai részen túl mennyire hitelesen tudja interpretálni a Szomorú vasárnap mélységeit.
Van a tehetségkutatók műfaja amiben mind hazai pályán, mind nemzetközi porondon hatalmas dobogóközeli a Szomorú fétis. Korábban direkt elhatárolódást mutattam a megasztáros mutikból születő vasárnapok terén, holott valóban nem szűke YouTube az ilyes megnyilvanulásoknak. Tán a szívemhez legkedvesebb Póka Angéla-féle hű de izgultunk akkor érte szerepelt csupán e kolumnán.
De van egy másik névhasonulásos, nevezett Angelina Jordan, aki totálba tarolta hétéves korában belőle kiáramló Seress-Holiday-i dalballadát. Nem kis ámulatot okozott akkor a zsűrinek és a élőben vagy közvetítve követő nézőknek. Élményhasonulás mint a Titanic vagy Adele Rolling in the Deepje, vagyis van akkora döbbenethatása, mint amazoknak.
És való… az ember el-elgondolkodik, hogy egy hét éves kislány azon túl, hogy betojás hangja van, mennyire lehet tisztában az előadóművészet általa prezentált mélységével, vagy az egész csak egy betanult pamflet a részéről. Bár igencsak laza és rendkívül őszinte az egész lénye, performjának egésze, úgy igazánigazán mégsem okoz rendületet. Holott kellene. Cukiságfaktor ide meg őstehetségközhely oda, meg elismerve a bátor kiállását, meg tényleg rengeteg sok műanyag énekest lepipál elképesztőmód, mégiscsak egy üres előadás az, amit a kislánytól kapunk.
