Egészen hihetetlen, miféle Szomorú kultusz uralkod Vietnámban. Már szerepelt enyelvű vasárnap itten a nyolcvanas évekből is, tehát minimum negyven éve hódit az innen távolkeletinek nevezett, de ott biztos világközepének gondolt ország popkultúrájában a seressi eredet.
Most Phạm Phương sírja el magát dalnégyötödénél egészen hihetőn, ellenben az is fantasztikum, ahogy félunott arccal pengető zenekar mi merész hangszerelésben bírja illusztrálni főhölgy orációját.
Tökéletes nyáresti plömplömplöttyé vál így a táncdalfesztiválszínpadra penderített minótánk, el-elhallgathatóvá teszi az esetenként mégoly távolinak tűnő zenei ízlésben fogant keleti-popolást
