Ma nem a szomorú vasárnapot kapod kedves olvasó, de még csak a rendkívül magas labdát sem fogom leütni, se nem megyünk kegyeletkattintósba, sokkal inkább a fúziós elégjóba kalauzolt hettyegés lesz a fókuszban.
Tehát ha zökkennél ki a heti trackből (amennyiben egyáltalán szoktál is benne lenni kattintani a szöveg nyomán) mi egyvonalú szontyosabb hangulatot dalizál bele a hét végébe, most bátran klikkelj lejátszásra.
Ugyan a karakter behatárolhatatlan, nem tudom teljes bizonyossággal ajánlani csupán azoknak akik csak a folkrockot, vagy strandpopot rajonganak, avagy azoknak az old school new wave francia kilencvenesévek rádióslágereire hajlamosak, esetleg azok számára se, akik a free jazztől csupánolnak, sokkal inkább azoknak (illetve hogy mindenkinek), akik ünnapvasárnapolnának némi üdedallammal határolt baráti brunchot, esetleg délutáni pihenésre készülésükben hallanának kellemest, avagy gusztushuszadikus esti hazagyaloglásban találnák meg az atmoszférához szükséges slágerecskét.
