A Pentatone kiadónál jelent meg ez a francia nyelvű bel canto dalokból, Rossini és Donizetti műveiből összeállított kiváló gyűjtemény, amelyen Lisette Oropesa lírai koloratúrszoprán énekel.
Igazán különleges ez a Bellini, Rossini és Donizetti műveiből összeállított műsor. Mivel szakmájának számos énekese adott ki olasz bel canto áriákat tartalmazó albumot, Oropesa Rossini és Donizetti francia nyelvű operáiból származó áriákat választott, amelyeket mind Párizsban mutattak be, köztük a Lucie de Lammermoort, a Lammermoori Lucia kifejezetten Párizs számára, 1839-ben készült átdolgozását.
Rossini első francia nyelvű operájából, a Le siège de Corinthe-ből (Ory Grófja) és utolsó remekművéből, a Guillaume Tell című operából származó dalokkal képviselteti magát. Fiatalabb kortársa, Donizetti a Lucie de Lammermoor, a La fille du régiment és a Les martyrs című műveiből szolgáltat szösszeneteket. Oropesa elmondja, hogy ez az album „nagy szerelmeit, a francia nyelvet” – amelyet tanult – és az olasz bel cantót egyesíti.
A Rossini-művek közül kiemelkednek a Le siège de Corinthe című, 1826-ban bemutatott háromfelvonásos tragédiából származó Rossini-énekek. A ma már ritkán színpadra kerülő Le siège a Maometto című olasz opera részleges átdolgozása volt. Kiemelkedő, ahogyan Oropesa egyszerre teremt drámát és feszültséget, és koloratúrája sokatmondóan közvetíti.
Különösen élveztem Marie Il faut partir című dalát Donizetti 1840-es opéra comique-jának, a La fille du regimentnek első felvonásából. Oropesa pompás hangon, olyan meggyőzően megrendítően énekel, ahogy Marie könyörög a katonáknak, hogy rejtsék el a könnyeiket a lány távozása miatt.
A Rossini és Donizetti technikai és művészi kihívásait bőven megugró Oropesa sziporkázó formában van, különösen a magas regiszterében, a hangjára szabottnak tűnő szólamokban. Időnként félelmet nem ismerő és telivér koloratúrája az egyenletesség rovására megy, de az eredmény még így is nagyon izgalmas.
A Drezdai Filharmonikusok Corrado Rovaris karmester vezetésével egységesen és szépen játszik, különösen, ha a felvételt az SACD négy csatornás verziójában élvezzük, amely egészen kiváló hangzást és jelenlét-érzetet közvetít.
