A Hungaroton gondozásában, április 26-án jelenik meg Maxim Rysanov és Marianna Shirinyan közös felvétele, melyre Dmitrij Sosztakovics utolsó műve, a Bárcsaszonáta került.
1975-ben, mindössze néhány héttel a halála előtt fejezte be Sosztakovics a Brácsaszonátát, amely így a szerző utolsó kompozíciója, hattyúdala lett. A Beethoven Kvartett brácsása, Fjodor Druzsinyin számára készült mű kottáját az előadó három nappal a szerző halála előtt kapta kézhez.
A háromtételes, nagyszabású szonátában a viszontagságos életű zeneszerző visszatekint életművére, hiszen befejezetlen operájából (A játékosok), szimfóniáiból és fisz-moll szvitjéből egyaránt idéz, ugyanakkor a kompozíció hosszú, lassú zárótétele Beethovennek állít emléket.
Az Izvesztyija című napilap kritikusa szerint a darab olyan, „mint a katarzis egy tragédiában; élet, küzdés, győzelem, megtisztulás a fény által, kilépés a halhatatlanságba”.
A megrázó művet az ukrajnai születésű brácsaművész, Maxim Rysanov, valamint az örmény származású zongoraművész, Marianna Shirinyan összeszokott párosának értő tolmácsolásában hallhatjuk.
Maxim Rysanov így nyilatkozott lapunknak a darabról:
19-20 éves koromban találkoztam először Sosztakovics Brácsaszonátájával. Sokszor előadtam, de hozzá kell tennem, hogy egy nagyon technikás és kimerítő darab, ami érzelmileg is megterheli az előadót. Sosztakovics ateista volt, félt a haláltól. A szonáta felütésében megjelenő pizzicatók mintha annak az órának a ketyegését szimbolizálnák, mellyel Sosztakovics kijelöli saját, később elfogyó idejét. Hatalmas energiák szabadulnak fel a darabban, miközben a szorongás és a csalódottság elfogadásba, búcsúba fordul.
