Miért nem kell, és miért jó mégis hozzányúlni a népzenéhez? Mit tanulhatunk a parasztoktól? Hogyan kéne a népdalokat tanítani? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a népdal alternatív ünnepén is fellépő Aurevoir. frontemberével, Agócs Marcival. Kapolcson hatezres tömeg volt rájuk kíváncsi, a Budapest Parkban 18-án lesz lemezbemutató koncertjük, a Trilla fesztiválon idilli környezetben, szeptember 2-án játszanak.
– Ethnobeat zenekarnak hívnak titeket, kicsit kilógtok a fesztivál programjából. Hová helyezed az Aurevoir zenéjét az alternatív – autentikus tengelyen?
– Úgy vagyunk a népzenével, mint az amerikai feketék a blues-zal, a miénk, és alap, hogy nagyon szeretjük. Nálunk kivételes módon intézményesült, illetve szakmásodott a népi kultúra, aminek van sok előnye, de okoz olyan furcsaságokat, hogy ha valaki hozzányúl a saját hagyományához, cenzúrázzuk. Persze vannak ízlésbeli határok, de részemről nagyon sok minden belefér. Ha tényleg ismered és szereted a népzenét, az ad egy belső iránytűt.
– Van, aki rajtatok keresztül jut el a népzenéhez?
– Persze, tök sokan mondják és írják, hogy miattunk kezdtek el táncházba járni és népzenét hallgatni, aminek nagyon örülünk, de nem ez volt a cél. A népzene nem is szorul rá, hogy népszerűsítsük, az úgy jó, ahogy van. Mi egy rock’n’roll zenekar vagyunk, akik nagyon szeretik a népzenét, ezért óhatatlanul beszivárog a dalainkba.
– Mit emelnél át a paraszti kultúrából a mai világba?
– Régen nem volt lemez meg Spotify, magadnak kellett csinálni a zenét, ezért énekeltek olyan sokat, ami mára sajnos szinte teljesen kikopott. Ránk magyarokra különösen igaz, hogy nem éneklünk eleget. Németországban, Szlovákiában vagy Angliában is azt tapasztaltam, hogy a bulikban, kocsmákban, összejöveteleken sokkal könnyebben dalra fakadnak, mint mi magyarok. Ezzel jó lenne kezdeni valamit, mert az éneklés nagyon jó terápia, és ez még csak egy a pozitív hatásai közül.
– A zenét és a táncot a legkönnyebb átmenteni a paraszti kultúrából, mert csak hangszer kell hozzá – legalábbis Hamar Dániel (Muzsikás) szerint. Te ezen túl még mit választanál?
– A gazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó tudás még, ami nagyon értékes, és már alig értünk hozzá. Pedig hamarosan lehet, hogy nagyon kelleni fog. Persze, amíg tele vannak áruval a boltok, és meg is tudjuk fizetni ezeket, addig nincs gond. Mindenesetre a gazdálkodást, vagy inkább a „túlélés” tudományát nem kéne teljesen elfelejteni, mert kipusztulunk, basszus.
– Szerinted mi kellene ahhoz, hogy több népdalt énekeljünk?
– Nem tudom miért van ez, hogy ciki énekelni és cikik a népdalok. Az iskolai oktatást máshogy csinálnám, bevinném a gyűjtéseket, ú nagyon komoly anyagot raknék össze. Végülis ezért (is) indult az egész táncház mozgalom. Nem hiszem el, hogy ha valaki meghallja az ominózus Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék felvételt, ne mondaná azt, hogy „ez igen.” Ehelyett – legalábbis az én tapasztalataim szerint – legtöbbször egy szál zongorával lekísérjük a Hej, Dunáról fúj a szelet, tinédzsereknek, és csodálkozunk. Pedig érthető, hogy így nem feltétlenül kapják fel a fejüket az általános- és középiskolások a népzenére.
– Egy korábbi interjúban beszéltél a nótákról, ahogy kísérik az embert, minden élethelyzethez kapcsolódik egy. Most mi a nótád?
– Az A füzesi csorgó víz, mert rajta van az új lemezünkön, és mostanában nagyon sokat énekeltem, és hát, fú, gyönyörű.
– Nem unsz rá a dalokra? Hányszor tudod énekelni/ hallgatni ugyanazt a dalt?
– Végtelenszer. Nemcsak a dalokkal, a zenékkel is így vagyok, amit nagyon szeretek, azt nem bírom megunni, hál istennek.
Az Aurevoir. mellett a Fanfara Complexát, a Dalindát, Bognár Szilvit, Borbély Mihály Polygon trióját és Szalóki Ágit is hallhatjátok a Trilla fesztiválon, szeptember 2-4 között, Martonvásáron. Részletes program a fesztivál honlapján.