„Estély a vörös kertben” címmel nyílt meg aatoth franyo legújabb egyéni kiállítása a Hegyvidék Galériában a Cziffra Fesztivál részeként.
aatoth franyo 1978-ban Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba és első egyéni franciaországi kiállításának megvalósulását a világhírű zongorista Cziffra György segítette. Cziffra elismert művészként sem feledkezett el arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a fiatal pályakezdő művészeknek. Senlisban megvásárolta a Saint-Frambourg kápolnát és létrehozta alapítványát (Fondation Cziffra), amelyen keresztül támogatta őket szakmai fejlődésükben, kiállításokat szervezett számukra. A mostani, Hegyvidék Galériában megrendezett kiállításon, mely egyelőre csak virtuálisan látogatható, ennek az 1984-es tárlatnak a franyo által készített meghívója is helyet kapott.
A Hegyvidék Galériában most bemutatott kiállítási anyag aatoth franyo vörös korszakába enged betekintést 2003 és 2014 között készült festmények révén. A képek hátterét adó sugárzó vörös szín 1996-os, első mongóliai utazása óta jellemezte műveit, az ott tapasztalt égő naplementék, az abban feloldódó végtelen táj volt rá hatással. De a vörös szín sokféle jelentést hordoz franyónál, aminek tágabb művészettörténeti kontextusáról már korábban írtunk:
Fazekas Gergely zenetörténész az alábbi videóban látható megnyitóbeszédében nagyon fontos és izgalmas párhuzamokat fogalmazott meg aatoth franyo és Cziffra György művészete között, amelyeket most szeretnénk néhány konkrét példán keresztül szemléltetni.
aatoth franyo 14-15 évesen döntötte el, hogy festőművész szeretne lenni, de a zene mindig is fontos szerepet játszott az életében. Zenetagozatos általános iskolába járt, tanult zongorázni, a mai napig szívesen játszik hegedűn is. Több, képzőművészetet és zenét összekapcsoló performanszt valósított meg többek között Szabados György zongoraművésszel, Szelevényi Ákos jazzszaxofonos, multi-hangszeres zeneszerzővel vagy Philipp György zeneszerző-rendező-énekessel. Számos festményének címe is utal a zene közelségére festészetében, így például: Kétszólamú, Vörös szoba egyszerűsített zongorával, Négykezes, Belső dal.
aatoth franyo képeinek vörös hátterét intenzív, széles ecsetvonásokkal vastagon felvitt olajréteg jellemzi. Ez a vörös alap tartja össze a benne megjelenő, lényegükre redukált alakokat, tárgyakat. Távolról összefüggőnek hat, vastagsága miatt áthatolhatatlan szilárdságot sugároz. De közelebbről egészen más minőségekkel szembesülünk. A heves gesztusok feltárulásával egy mozgásban lévő, dinamikus felülettel találkozunk, mely ordít a mozdulatokba rejtett érzelmek erejétől. Az intenzitás és a vonások spontaneitása megidézheti bennünk Cziffra virtuóz zongorajátékát, annak elképesztő lendületét, érzelmi töltetét és legendás improvizációit is, amilyen például ez az 1962-es rögtönzése a BBC stúdiójában (az improvizáció közepén – 3:22-től – megszólal Chopin op. 10-es C-dúr etűdje, s az efféle, a mű szerves részévé tett tudatos idézetek sem ritkák franyo festészetében).
franyo figurális kompozíción a vörös háttérben megjelenő szereplők kristálytisztán válnak el a felülettől, különállóságukat gyakorta a színhasználat is jelzi. Fazekas Gergely gyönyörűen mutat rá arra, hogy hasonló jelenség figyelhető meg a Cziffra számára oly fontos virtuóz, romantikus zongorazenében, ahol a dallam, vagyis az adott tétel lényegének tekinthető zenei gondolat olykor olyan gazdag kíséretet kap, hogy a hallgató nem tudja eldönteni, vajon a kíséret vagy a dallam, az előtér vagy a háttér a fontosabb.
A tárlat egyik főképe, a Magasban fürdőző nő vízvezetékre szavaz ennek kiemelten szép példája. A festmény főmotívuma, a fürdőző nő a kép legtetején foglal helyet. franyóra jellemzően lényegére redukáltan jelenik meg, csak alsótestét látjuk, hiszen az ülés megragadásához épp elég ennek az ábrázolása. A levegőben ül, a hozzá tartozó szék vele átellenben a kép alsó sarkán tűnik fel. Közöttük egy nyitott csapból ömlik a víz, a fürdés, a spirituális megtisztulás jelképe.
Az egész művet az emelkedettség érzése hatja át, mintha a fürdés által a nő már elhagyta volna a földi, profán világot jelképező széket, és egy magasabb szintű világba került volna. Vagyis éppen a kép legfontosabb része, ahol leginkább várnánk az ábrázolást, marad teljesen üresen. Pontosabban, itt tárul fel teljes egészében, válik főszereplővé maga a vörös háttér. A heves gesztusokból áradó érzelmek kitöltik az üres teret, azonos minőséget és dinamizmust teremtenek a figurális részekkel. Érdekessége még a műnek, hogy bár nincsen egyetlen szabályos függőleges és vízszintes vonal sem a kompozícióban, a fentebb említett tiszta komponálás mégis jellemző rá, semmi sem szerepel rajta takarásban, a motívumok tisztán válnak el egymástól.
aatoth franyóra nem illenek művészettörténeti tendenciák, még ha művészete valahol az absztrakt expresszionizmusban gyökerezett is, és a nyolcvanas években közel került a figuration libre kitörő, vulkáni erővel felruházott figuráihoz. Akkor sem, ha ready-made tárgyaiban – festett TV-k, ajtók – a neodada szellemiségét ismerjük is fel. Szabadszellem maradt ő, ahogyan Cziffra György is, mindvégig a saját útját követve, melynek minden állomásán érződik az a zsigeri, expresszív erő és kigondoltság, mely alkotásait annyira elemivé teszi.
* A tárlat a Cziffra Fesztivál rendezvénye, a MOMkult – Hegyvidék Galéria és a Várfok Galéria közreműködésével valósul meg.