Amikor hivatásos énekesnő voltam New Yorkban, mindig arról álmodoztam, hogy kis, rögtönzött koncertek számára egy művészeti galéria lenne a tökéletes helyszín. Arra gondoltam: miért ne nézegethetnénk gyönyörű dolgokat a falakon, miközben gyönyörű zenét hallgatunk? Az is eszembe jutott: talán ez fokozná a képzőművészet iránti érdeklődést, ahogy a zenészeknek is több fellépési lehetőséget biztosítana? Így mindenki nyer.
Az álmom valóra vált, amikor találtam egy galériát a Sohóban, és kibérelhettem egy estére. A falakon egy francia festő művei voltak, ezért én és csembalóművész kollégám 18. századi jelmezeket és parókákat béreltünk, betoltunk egy csembalót, és egy kandelábert tettünk a tetejére. Et voilá, francia barokk zenét játszottunk egy kedves közönségnek, amely örömmel fogadta, hogy Manhattan belvárosában, a művészeti negyed közepén megvalósul egy ilyen esemény.
Et voilá, a koncepció Budapestre is megérkezett! A neves művész, Szirtes János 22 vibrálóan színes akrilfestményből álló Oxigén című kiállításának keretében a Várfok Galéria rendhagyó kamarakoncertet szervezett.
A Várfok művészeti vezetője, Kovács Krisztina mesélt a megvalósulás előzményeiről: „Az elmúlt években több zenei vonatkozású projektet valósítottunk meg a Galériában, és Bella Máté zeneszerzővel már terveztük, hogy egyszer majd egy teljesen kortárs zenei és képzőművészeti projektet csinálunk, ő tudta rólam, hogy borzasztóan hiszek a művészetek találkozásában.”
Bella és csoportja, az öt zeneszerzőből álló Studio5 konzorcium a Nemzeti Kulturális Alaptól kért támogatást, Kovács Krisztina pedig egyeztetett Szirtessel, aki korábban Szemző Tibor zeneszerzővel már dolgozott hasonló projektekben. A felkészüléshez Szirtes „nagyon komoly betekintést nyújtott a zeneszerzőknek művészetébe… Fontos volt, hogy érezzék és értsék munkáit, hogy aztán valami igazán organikusat alkothassanak”. Így mutatkozott be április 30-án a Várfok Galériában a Soundscape projekt öt kiváló zenésszel.
Szirtes Verőfény című művéhez Bella Monochronic című darabját basszusklarinétra írta, amelyet Szűcs Péter zseniálisan adott elő. Úgy kezelte a partitúrát, mintha szabadon improvizálna – sárga, piros és fehér csíkokkal tarkítva a vásznat –, gyors staccatók hosszú sorozatával, amelyek illeszkedtek a festmény sűrűn részletezett háttértextúrájához. Bella virtuóz szólódarabja, amely nyelvi effekteket és harsány, sivító elemeket is felsorakoztatott, rendkívüli dinamikusságával nagyszerűen illeszkedett Szirtes festményének élénkségéhez.
Kutrik Bence a Fényes jövő című festményt választotta, és a Crepusculum című művet klasszikus gitárra írta, amelyet Csáki András bravúrosan szólaltatott meg. A partitúra egy rövid történetet mesél el egy viharoktól megtépázott fáról, aki magányosan nézi, ahogy a világ darabokra hullik körülötte. A zenei mű kifejezetten e hangszer számára lett kidolgozva, aprózó, disszonáns akkordfüzéreket használ a pengetés hullámai között, egyensúlyban a minimalista, elhagyatott moll hangnemű pillanatokkal, amelyek a fa elszigeteltségét és frusztrációját ragadják meg kaotikus környezetében.
A Rügyfakadás című festmény inspirálta Szentpáli Rolandot a Tavaszi szellő szóló szopránszaxofon darab megírásakor. A Szepesi Bence által nagy szakértelemmel előadott partitúra a szelet imitálta, ahogyan az először lassan áthaladt a hangszer fúvókáján, majd erősebb, éneklő szellővé fejlődve egy ismert gyermekdal hangjain nyugodott meg. A hangulatot billentyűcsapások, felhangok és pezsgő effektek tették ragyogóvá és fényessé, amelyek érzékeltették, ahogy a zöld hajtások a tavasz meleg zefírjeitől körülvéve élvezik új életüket a talajban.
Agárdi Eszter lenyűgöző csellójátéka Virágh András Gábor Párhuzamok című művét szólaltatta meg, amelyet Szirtes Kis Buddha festménye ihletett. A kép közepén lévő, két élénkvörös-fekete bumeráng alakú motívum szinte atletikus energiával pattan le a vászonról, amit Virágh egy balettos arabeszkekkel és hosszú szökkenésekkel teli lendületes etűdben fogalmazott meg a zene nyelvén. Agárdi e dinamizmus zenei megfelelőjének, valamint a nézőt-hallgatót izgalomba hozó erőteljes arpeggióknak és trilláknak a hatásos kivitelezését szabad és spontán előadásmóddal oldotta meg. Maga a festmény pedig egy valóságos neurális hálózatot jelenít meg, amely robbanásig feszül a vizuális atomenergiától.
Kecskés D. Balázs zeneszerző A völgyben című művéhez egy miniatűr dalciklust komponált szopránra és csellóra, amelyet Thurnay Viola és Agárdi adott elő. A Megáll az idő Szirtes-kép hangulatának megidézéséhez Kecskés a vokális zene írásának egy alternatív módját választotta. A sok egy szótagú, Lackfi János verseiből származó szó miatt az énekes mindvégig organikusan alkalmazza a staccatókat, kromatikus csúsztatásokat és a szünetekkel kísérletező önálló magánhangzókat a dalszöveg megszólaltatásakor. Kontrasztként a cselló szerepe sokkal líraibb, talán a fénylő kék csövet lakja be, amely megszakítás nélkül kanyarog a festményen.
A négy minidal (melyek Lackfi Hogy fájjon, Nehézkedés, A múlt és A völgyben című verseinek részleteit szólaltatják meg) a pontszerű hangok és a gyors zárlatok apró gyöngyszemei. Kecskés takarékos zenei szókincse itt, Carl Orff stílusához hasonlóan, lenyűgözően képes a csendet mint energiaelemet és a gondosan megválasztott énekhangot mély drámaiság közvetítésére használni. A vokalitás kísérteties szépsége Turnay jellegzetes hangzásvilágának köszönhetően valódi különlegessége volt az előadásnak.
Remélem, hogy a Várfok Galéria rendszeres programmá tudja tenni a képzőművészet és a zene eme boldog nászát. Egy csembalókoncert csodásan szólna a galéria akusztikailag vibráló bemutatótermében. 🙂
Az Oxigén című kiállítás 2022. május 28-ig tekinthető meg, és ingyenesen látogatható a Várfok Galériában keddtől szombatig 11-18 óra között. 1012 Budapest, Várfok u. 11.
Alexandra Ivanoff angol nyelvű cikkét Tóth Anna fordításában közöljük.
