Debrecenből a New York-i galériáig – Tibor de Nagy kalandos története

Szerző:
- 2024. július 5.
Tibor de Nagy (jobbra) és John Bernard Myers (balra) - forrás: Tibor de Nagy Gallery
Tibor de Nagy (jobbra) és John Bernard Myers (balra) - forrás: Tibor de Nagy Gallery

Június 1-én indult Kovács Krisztina művészettörténész és Závada Péter költő eseménysorozata, a New York School Projekt. A kezdeményezés az 1950-es és 60-as évek New York-jának sokszínű művészeti kollaborációját, a New York-i iskolát tette meg mintájául – gazdag alkotói teret teremt meg képzőművészek, költők és írók, zenészek és zeneszerzők együttműködéséhez. A művészeti műfajokban keresztül-kasul összefonódó alkotói csoport bázisát a Tibor de Nagy Galéria jelentette. Az alapító, a magyar származású Tibor de Nagy kalandos élete két világháborún át, Debrecenből vezetett el New York-ig, hogy galériája az amerikai kortárs művészet egyik megkerülhetetlen, pezsgő központjává váljon.

- hirdetés -

Tibor de Nagy Debrecenben látta meg a nagyvilágot 1908. április 25-én. 42 évvel később, novemberben nyitotta meg kapuit New York-ban a Tibor de Nagy galéria. A két esemény között eltelt négy évtized a 20. századra jellemző kacifántossággal mesél arról, hogy mit is jelentett a művészeti színtér és a műkereskedelem akkortájt.

7169 kilométer választja el egymástól Debrecent és New York-ot. Talán még ennél is nagyobb mértékű az a távolság, amely a világháborúk előtti boldog békeidők, és a borzalmak utáni Magyarország között áll. Az alföldi, földbirtokos családban nevelkedett Nagy Tibor édesapja halála után került Budapestre, édesanyja második házassága révén. A közegváltás meghatározó volt. „A nevelőapám, aki magas tisztségű bíró volt, fontos szalont vezetett tudósok, írók, festők és zenészek részvételével, amikor azok Budapestre látogattak” – meséli Tibor de Nagy egy vele készült 1976-os interjúban. A fiatal Tibor de Nagy életében szervesen, életszerűen volt jelen a magyar művészettörténet. A család otthonában gyakran megfordult Rippl-Rónai József – többek között az ő ízlése szerint készített töltöttkáposzta miatt – de közrejátszott az is, hogy nevelőapja korán magával vitte az Ernst-múzeum aukcióira. Így eshetett meg, hogy Tibor de Nagy élete első műtárgyát – egy kék perzsa csempét – nyolcévesen vásárolta, az aukció közönségének legnagyobb derültségére.

Frankfurti, cambridge-i, manchesteri majd végül bázeli tanulmányai után 1936-ban, frissen nősülve költözött be az Alsó-Törökvész utcai, Kocsis Tivadar által tervezett villájába. A közös tervezésből kulturális idill nőtte ki magát – Ady Endre verseinek jelenetei a kandalló feletti üvegablakokon, kápolnaszerű könyvtár, szolid francia barokk. Aztán – mint annyi embernek – a meseszerű kép 180 fokos fordulatot vett. A villát elrekvirálták a németek, Tibor de Nagyot pedig bevagonírozták. Csak saját bátorságának köszönhette, hogy megmenekült – megszökött. Később többszöri börtön, megpróbáltatás és nehézség után a Nemzeti Bankban kapott munkát. Emiatt kap útlevelet, majd egy prágai kiküldetés után titkos ígéretet az amerikai vízumról. Végül 1947 végén megérkezik New York-ba.

A galéria megnyílása és működése maga is a tulajdonoséhoz hasonló, kanyargós történettel rendelkezik. Mondhatni, egy bőröndből indult. A frissen az Újvilágba érkezett Tibor de Nagy mindössze ennyi vagyonnal rendelkezett – pár értékesebb kötet, ékszer, néhány régi kép. Ez segített az indulásban. Egy koktélpartin ajánlották be neki az akkor épp egy éjjeli bárban bábjátékozó John Bernard Myerset. 1949-ben alapították meg Tibor de Nagy Marionette Company-t, amely bár veszteséges vállalkozás volt, rendkívüli figyelmet keltett a művészeti körökben. Így kerültek Tibor de Nagy vonzáskörébe olyan művészek, mint Jackson Pollock, Franz Kline és Willem de Kooning, akik hiányoltak egy, a tanítványaik számára is nyitott kiállítóteret. Ahogy Tibor de Nagy visszaemlékezik: „Mindannyian úgy érezték […] hogy a fiataloknak, akikre hatással voltak, nincs bemutatkozási lehetőségük. Hatalmas szükség volt egy galériára.” Az ötlet organikusan igazodott a közeghez – New York akkortájt került fel a műkereskedelem térképére az absztrakt expresszionizmus révén. Az események, a környezet változása és a művészek bátorítása végül a Tibor de Nagy Gallery megalakulásához vezetett.

Tibor de Nagy (középen) - forrás: The New York Public Library Digital Collections

Tibor de Nagy (középen) – forrás: The New York Public Library Digital Collections

A Tibor de Nagy Gallery 1950-ben nyitotta meg kapuit. A kezdeti indulás nehézségei között az anyagiak foglalták el az első helyet – az eredeti koncepció szerint a galéria ötletadói mind megtámogatták volna az indulást egy bizonyos nagyságú összeggel, azonban egy-két ember kivételével tényleges támogatásra nem került sor. „Elkezdtem gyűjteni a pénzt, de egy-két embert kivéve senki sem volt hajlandó a pénzzel előállni. Így hát… kétségbe voltunk esve. Aztán John Myers hirtelen eljutott Dwight Ripley-hez, aki nagyon közeli kapcsolatban volt Peggy Guggenheimmel. Ami azt illeti, egy ideig jegyben is jártak; úgy volt, hogy feleségül veszi. Beleegyezett, hogy fizeti a bérleti díjunkat. Majd ezt tette körülbelül hat évig. Különben nem lett volna galériánk.” Az első kiállítások között szerepeltek Tino Nivola homokszobrai és egy avantgárd hangulatú csipkekiállítás. Utóbbi teljes anyagát felvásárolta egy idős hölgy, ezzel jó időre fedezetet biztosítva a galéria működéséhez.

Nagyjából ebben az időszakban kerülnek be a galéria művészkörébe a New York School alkotói is. Olyan művészettörténeti fontosságú személyek játszanak szerepet a kör kialakulásában, mint Clement Greenberg vagy Jackson Pollock. Az első művészek között szerepelt Grace Hartigan, Larry Rivers és Helen Frankenthaler is. Izgalmas, pezsgő időszak volt ez az amerikai művészettörténetben, küzdött magáért a női művészet. „Akkoriban Grace Hartigan George Hartigannak hívta magát [a női művészet helyzete miatt]. Sokáig nem tudtam meggyőzni arról, hogy ne tegye” – emlékszik vissza Tibor de Nagy.

Grace Hartigan festményével - forrás: Wikipédia / LIFE Magazine, Grimaldis Gallery Archive

Grace Hartigan festményével – forrás: Wikipédia / LIFE Magazine, Grimaldis Gallery Archive

A műkereskedelem világa a század közepén egészen máshogy nézett ki – műgyűjtők még nagyon kevesen voltak. Akik vásároltak, gyakran segítőkészségből tették, hogy a galériákat megtámogassák. Csak hogy érzékeltessük a különbségeket: Tibor de Nagy Grace Hartigan egyik nagyméretű festményét 75 dollárért (mai árfolyamon nagyjából 900 dollár) adta el – összehasonlításképp 2022-ben a Christie’s aukcióján egy 1959-es Hartigan kép 1,38 millió dolláros leütési áron kelt el. A hírek leginkább szájról szájra terjedtek, a látogatásokat telefonhívásokkal, beszélgetésekkel igyekeztek fellendíteni.

Archív fotók a Tibor de Nagy Galériából, Tibor de Nagy (középen) - forrás: The New York Public Library Digital Collections

Archív fotók a Tibor de Nagy Galériából, Tibor de Nagy (középen) – forrás: The New York Public Library Digital Collections

A talán Tibor de Nagy nevelőapjának szalonjáből gyökereztethető összművészeti felfogás a magyar galeristát elkísérte a tengerentúlra is. A galéria különösen nagy érdemei között tartandó számon, hogy a képzőművészet mellett az irodalmat is szárnyai alá vette. Olyan íróknak és költőknek nyújtott publikációs lehetőséget, akiknek nem volt módja máshol megjelenni. Személyes, élő volt a kapcsolat: „A művészek és az avantgárd költők egyfolytában nálunk voltak. Ki-be jártak a galériánkból. Olyan emberek, mint Frank O’Hara. Vagy John Ashbery.” A galéria arculata pezsgő és sokszínű volt ebben az időszakban. A költők és a képzőművészek együttműködtek a kiadványok készítésében, szöveget írtak és illusztráltak. Teret adtak a színháznak is, avantgárd darabok rendezését segítették elő. Támogatták őket a múzeumok is, és szép lassan beindult a szekér. Vásárolni kezdtek a Rockefellerek, pozitívan fogadták őket a kritikusok, a Galéria lassan elkezdte kinőni magát. Kezdetben ismeretlen művészeik közül többen hírnévre tettek szert, majd átcsábultak más, a korban nagyobb galériákhoz.

Archív fotók a Tibor de Nagy Galériából, Tibor de Nagy (bal alul) - forrás: The New York Public Library Digital Collections

Archív fotók a Tibor de Nagy Galériából, Tibor de Nagy (bal alul) – forrás: The New York Public Library Digital Collections

A galéria működése a két alapító igencsak különböző személyiségén nyugodott. Az extroveltált John Bernard Myers sokat segített az új kapcsolatok létrehozásában – de nem tudott igazán, hosszú távon működni a stabil, átgondoltabb Tibor de Nagy segítsége nélkül, akinek inkább a stratégiai gondolkodás volt az erőssége. 1970-ben váltak szét útjaik. Bár Myers új galériát alapított, és magával vitt pár művészt is, nem maradt fenn sokáig.

A Tibor de Nagy Galéria azonban a mai napig az egyik legkiemelkedőbb kortárs galéria New York-ban. Öröksége rendkívüli, teljesen fel nem mérhető – ugródeszkaként segítette a 20. század nagy alkotóit, és számunkra különösen fontos, hogy a New Yorks School művészeinek is második otthont adott. Az általuk képviselt értékek, az a különös perspektíva és éleslátás nagyban formálták a közelmúlt művészetének történetét. Zárásként hadd idézzünk Tibor de Nagy kalandos életének szilárd filozófiájából: „Én úgy érzem, hogy a művészet olyan, mint valakinek a vallása. Ahol a művész a pap, és az alkotás az imája. Ha ez nem őszinte és egyéni, ha csak egy másolat, vagy ha csak technika, akkor lehet, hogy sok hívője lesz, de ez nem művészet szerintem.”

A New York School Projekt keretében a Várfok Galéria egy hónapon át kiállítással egybekötött összművészeti programokat szervezett képzőművészek, költők, kortárs zeneszerzők és jazz-zenészek közreműködésével. A nagyszabású együttműködés lezárásaképpen július 6-án délután négy és hat óra között különleges összművészeti élményre kerül sor, a finisszázs keretében. Ez az esemény magában foglal zenét, versfelolvasást és kiállítást is. A J.A.P. a.k.a. Juhász-Ajtai-Porteleki Trió jazz koncertjét a kortárs költők által a projekthez írt lírikus művek bemutatása, valamint a Várfok Project Roomban látogatható tárlat kísér.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo