Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk negyedik fordítását, Hanna Jankuta szövegét közöljük.
Mára ez a folyóirat is, a belpolitikai és kulturális terror és ennek következménye, a tömeges (nem mindig önkéntes) emigráció Csipkerózsika-álomba merült, reméljük, már nem tart sokáig. Csak megjön a változás – és vele az ébresztő! Az én ismeretségem a csapattal és benne Hannával még a virágkorból való, 2020 előttről – akkor próbáltam összehozni egy számot náluk a magyar irodalomról. Szép terveket szőttünk együtt – a Napút folyóiratnak „A belarusz Európa” című száma adta az ihletet…
Az előzetesen begyűjtött ígéretek ellenére nem sikerült pénzt találni, aztán már jött a covid, utána egy vérbefojtott, bár vértelen forradalom, most pedig már háború. Az alábbi fordítás „margóján” beszélgettünk vele (is): nem adjuk fel!
Alkotmány (részletek)
15. CIKKELY
Az állam felelősséget visel valamennyi, a Belarusz Köztársaságban élő nemzetiség történelmi, kulturális és szellemi örökségének megőrzéséért, kultúrájának szabad fejlődéséért.
Minden kultúrának megvan a földrajzi helye,
a karcoltvonalas kerámiának és a penicillinnek is,
a fák boltívet képeznek a gravitáció tiszteletére,
a csalán magába issza a hold ritmusát,
hogy kiszakítsa magát az ismeretlenből,
a neurózis nem kevesebb a dzsessznél,
az aritmia pedig – egy Beethoven szonáta.
17. CIKKELY
A Belarusz Köztársaság állami nyelvei a belarusz és az orosz.
A legnehezebb
számomra – a nyelv,
forgatom a számban a hangokat,
értelmetlen sorukat hallatom
életem első évében,
majd egészen halálomig,
saját szájüregem
– e barlangbörtön –
korlátai között,
rettegés nyelvén beszélek,
a sértettségén,
oly nyelven, melyben sok mindenre
nincs elég szó.
A jogalkotóknak emiatt
egy sor sürgős intézkedést
kellene hozniuk.
A nyelvek vadaskertjében
az enyémnek szűk ketrec jutott,
de egyszer majd én magam
engedem szabadon.
20. CIKKELY
A Belarusz Köztársaság fővárosa Minszk. Minszk státuszát törvény szabályozza.
Minden városnak joga, hogy valaminek fővárosa legyen,
hiszen a városok egyenrangúak,
mindegyiket nagybetűvel írjuk,
mindben kell legyen legalább egy tér
és egy csahos kutya,
egy park, romos kerítés és egy temető,
egy-egy ortodox és katolikus templom, zsinagóga,
meg egy kávéház, hol olyan a fagylalt,
amilyen más városokban nincsen,
a szabad művészetek világbajnoknője
és egy folyton zsörtölődő öreg,
fölösleges dolgok múzeuma,
péntek, mikor mindenki elfelejt munkába menni,
egy fatönk, mibe mindenki belebotlik,
emléktábla a forradalomról és
az Alkotmány egy példánya.
Mindezen értékeinek státuszát
a város lakói szabályozzák.
26. CIKKELY
Senkit nem szabad bűnösnek nyilvánítani egy bűncselekmény elkövetésében, ha bűnösségét nem bizonyították a törvények által meghatározott módon, és nem állapították meg jogerős bírósági ítélettel. A vádlottnak nem kell bizonyítania ártatlanságát.
Abban vagyunk bűnösök,
hogy megszülettünk, élünk és meghalunk.
Az állam és a bioszféra
Különféle számlákat nyújt be nekünk.
27. CIKKELY
Senkit sem szabad saját maga, családtagjai és közeli hozzátartozói ellen tanúvallomásra vagy magyarázatra kényszeríteni. A törvény megsértésével szerzett bizonyítékok jogilag semmisnek tekintendők.
Nem mondhatok semmit,
hacsak nem az ősrobbanás
következményeiről.
Ami korábban volt, annak tanúit
titoktartásra kötelezték.
35. CIKKELY
Az állam garantálja a gyülekezések, gyűlések, felvonulások, tüntetések és tiltakozások szabadságát, amennyiben ezek nem sértik a közrendet és a Belarusz Köztársaság más állampolgárainak jogait. Ezen rendezvények lebonyolításának rendjét törvény határozza meg.
Valaha vízinövény voltam én
sekélyes, langymeleg vízben,
a hullámverés még mindig itt van
a fülemben,
most a végtelen után vágyakozom,
amibe minden belefér,
visszamegyek az embertengerbe –
haza.
38. CIKKELY
A Belarusz Köztársaság polgárai általános, egyenlő, közvetlen vagy közvetett választójog alapján, titkos szavazással szabadon választanak és választhatók a különböző állami szervekbe.
Anubisz méri meg a szívét azoknak,
kik részt vesznek a választás folyamatában,
napi hétezer liter vér elegendő
a szívnek, hogy elég legyen az előny,
mert a választás piszkos munka,
mint a balzsamozás is,
ha jobbra mész, oly messzire kerülsz,
ahonnan nincs visszaút,
ha balra mész, Anubisz fogyaszt el
mindenestül,
mert súlyosabb a szív a kőnél,
súlyosabb a szó a kőnél,
ám ingatag a mérleg –
van miért küzdeni.
De végül Anubisz dönt a szívről – s ez
megbízható ellenszere
a hamisításnak.
46. CIKKELY
Mindenkinek joga van a kedvező környezethez és az e jog megsértésével okozott károk megtérítéséhez. Az állam az életkörülmények védelme és javítása, valamint a környezet megőrzése és helyreállítása érdekében ellenőrzi a természeti erőforrások ésszerű felhasználását.
Sétálhatsz a kiirtott erdőben, e jogodtól
senki meg nem foszthat,
szemben egy sor más jogoddal.
Ugyanúgy egyetemes jog ez, mint
levelet írni a börtönbe, amit
a címzett úgysem kap meg,
mint tűt szúrni a voodoo babába
vagy a legjobb követségre
vetni ki a horgot,
napról napra hírekkel élni és
azokkal találkozni, kik városodban
élnek –
e jogaidat nincs nyilatkozat,
mely megerősítené.
Az okozott kárt pedig majd
elfedi a málnás.
52. CIKKELY
Mindenki, aki a Belarusz Köztársaság területén tartózkodik, köteles betartani annak Alkotmányát, törvényeit és tiszteletben tartani nemzeti hagyományait.
Néha oly jól esne felrúgni
a fizika néhány törvényét,
hogy reggel a nap attól keljen,
hogy én teázom éppen,
a tél is azért jönne meg,
mert mindenki róla beszél,
ami esik lefelé, megállna a
levegőben, majd kis tapsra
felrepülne –
de minden, ami sikerül, csupa
vétség: rendbontás.
55. CIKKELY
A természeti környezet védelme mindenkinek kötelessége.
A borostyán tán arra jó csak,
véle fűtsünk a kályhában,
erőműbe pakoljuk be,
hogy gyantaáram keletkezzen,
mert ami szép, bármi másnál
jobban ég,
nem éghet így,
ami csúnya.
61. CIKKELY
A Belarusz Köztársaság által ratifikált nemzetközi jogszabályoknak megfelelően mindenkinek jogában áll jogai és szabadsága védelmének érdekében nemzetközi szervezetekhez fordulni, ha a hazai jogvédelem minden rendelkezésre álló eszközét már kimerítette.
Szeretném ebben a szövegben
a fák nyelvét hallani,
hogy a fák a maguk hangján
beszéljenek magukról,
és hogy ne vágjon közbe senki,
hogy a bíróságon a beszédük
ne fajuljon harkálykiáltásba
vagy lombsuhogásba a szélben,
mikor metafizikai személyek
kereseteit tárgyalják és
apolitikus ítéleteket fellebbeznek meg.
A fák nyelve azért kell nekem,
hogy meggyőző tudjak lenni,
mert ők ismerik a bajokat
és nincs alkotmány, mi védje őket,
mint legalább néhányunkat.
A fák már rég mondhatták volna:
vigyázz, itt veszély van,
de én ezt biz’ nem hallottam,
nem is láttam, a nád, mi tud gondolkodni,
rég szólhatott volna nékem,
csakhogy én nem válaszoltam.
