A belarusz kultúra és történelem iránt érdeklődő olvasóim fontos tudnivalója: a soron következő, vagyis a IX. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) január 21-29. között kerül megrendezésre. Azért (is) fontos ez a blogom és a magam számára, mert az egyik versenyfilm belarusz – pontosabban lengyelnek számít hivatalosan, de a Belaruszban 2020. nyarán-őszén, az „elnökválasztás” után történt eseményekről szól, amelyek következményei mindmáig tartanak.
Az Amikor a virágok nem hallgatnak című dokumentumfilm rendezője, operatőre, szerkesztője és írója Andrei Kutsila (1983) belarusz dokumentumfilmes jelenleg Lengyelországban él kényszerű emigrációban.
Nem én lennék és nem az Ў – A szabadság blogja lenne ez, ha nem írnám ide, hogy magyarul helyesen úgy kéne írni a nevét, hogy Andrej Kucila – innen az is kiolvasható, hogyan kell kiejteni. (De már „elhíresült”, mégpedig a fenti angolos írásmóddal.)
Szóban forgó filmje a 37. Varsói filmfesztivál nyertese volt. A BIDF kereteiben háromszor fogják vetíteni: január 26-27-28-án a Mammut II. mozijában.
Sajnálom, hogy én valószínűleg nem tudok ott lenni, pedig „ráadásként” bizonyára jót beszélgetnénk Kucilával, akár közönség előtt is.
Január közepén jelentkezem majd egy újabb emlékeztetővel, amiben más filmekről is lesz szó, olyanokról, amelyek szintén a blog profiljába illenek.
