Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk következő fordítását, Szjarzsuk (Szjarhej) Szisz (Сыс, 1962.) verseit közöljük.
Szjarzsuk (Szjarhej) Szisz (Сыс, 1962.) verseivel a FreeAllWords projekt beindulásakor nem tudtam mit kezdeni. Bár nem jól, de ismerem őt, tisztelem, elsősorban azért a munkájáért, amit a Vjaszna emberi jogvédő szervezetben végzett, amelyről az előző, Alesz Bjaljacki Nobel-díja kapcsán írt publikációimban már szó esett. Pontosan az, hogy Bjaljacki Álmaiban megemlíti Szjarzsuk barátját, volt a csepp, ami miatt visszatértem Szisznek a projektbe beadott négy verséhez.
De az egyikkel még most sem tudtam megbirkózni. Tavaly ő is kénytelen volt emigrálni, Litvániában él, amíg muszáj. Az alább nem idézett verse politikamentes, a honvágyáról szól, arról, hogy mennyire hiányzik neki a belarusz-ukrán határvidék, ahova való. A honvágy érzését én nagyon jól ismerem, azt hiszem, ezért nem is találtam meg a verséhez illő magyar hangot. Nem szégyellem…
A FreeAllWords projekt csak volumenében vesztett ügyetlenségem miatt, erejében nem. Viszont így legalább rólam is került egy jelzés a szöveggyűjteményébe – légyen az bár negatív.
Tartsunk ki!
Fekete nap van, a hó is fekete,
mely összekócolja idegeinket…
Noé bárkájába kérnék egy jegyet,
hrivnyát vagy zlotyit, eurót fizetek!
A háborútól nincsen hova meneküljél –
benne van szívedben, kézremegésedben…
Csupa véres-rémes álom minden éjjel,
már csak halott árnyak maradnak reggelre.
Ám reggelig még rengeteg a cigi,
maró, kékes füstje felrepül az égbe,
ahol Csernyihivtől egészen a Krímig
rakéták nyomai látszanak a kékben.
Nem, most már nem lesz semerre se jegy,
míg el nem verik a moszkovitákat.
Az én lelkem immár sehova sem megy,
itt marad, együtt Ukrajna-anyával.
Krakkó, 2022. február.
***
Gyászos emberfolyamok örvénye
hömpölyög kétségbeesetten
Przemyśl felől Katowicébe, Varsóba:
Véres Golf-áramlat…
Rakéták hullanak a fejekre, bombák,
aknák mindenütt, robban Ukrajna, talpon
Ukrajna, de Isten a szívekben –
tart a halálos szabadságharc!
Tűzvészek poklában, hamuban és füstben
áll ma Ukrajnám, az én második hazám.
Megtörjük gerincét az őrült vadállatnak,
együtt, hittel és reménnyel!
Schloss Bröllin, 2022. március 9.
***
Ulja, Vilnóról egyetlen darab versem sincsen!
Fakul körben minden, fénytelenné lesz…
Csupa fekete-fehér zsákvászon…
Rossz itt, e más, nem-szeretem országban,
Hol a saját bűnöm árnyékként követ.
Hallod, Ulja, látod, mily nyomasztó
Idegenül élni, elárulván mindent,
Színtelen minden, nem gyógyul a seb…
Tán el kéne sorsul fogadni a börtönt?
Miért csak most esett, hogy megláttalak
Vilnóban, vajon minek e történet…
Mikor egészen kifakult már a szív,
S fekete-fehér lett immár a látás.
2022.07.25.
