Két éve, 2022. február 24-én kezdődött el Oroszország Ukrajna ellen viselt háborújának ez a mostani „aktív fázisa”. Maga a háború a Krím annektálásával kezdődött 2014-ben, majd a donyecki-luhanszki szakadárok nyílt támogatásával folytatódott szinte azonnal. Bár például Tarasz Prohaszko véleménye szerint ’45-ben Ukrajna számára nem ért véget a háború, szóval ez a mostani még mindig annak a folytatása, ami ’39-ben, illetve ’41-ben kezdődött. Nem valószínű, hogy a történészek ezt elfogadnák, de tagadhatatlanul van benne logika. Akárhogy is van, február 24. valami szörnyűségnek a kétéves évfordulója…
Oleh Kristopa (1978) hadifoglyokkal való bánásmódról szóló riportja most jelent meg magyarul a felvidéki Napunk portálon: még én magam sem láttam. Ráadásul a „nyomdai előkészítésben” sem vettem részt, nem tudom, milyen lett…
Az alábbi részletek csupán ízelítőt adnak belőle – az évfordulóhoz időzítve. A részleteket a riport első feléből válogattam, a második rész más szemszögből vizsgálja a hadifoglyok sorsát. És most a szöveghez tartozó fényképeket sem mellékelem – szóval érdemes lesz majd a „nagy” publikációt is elolvasni, remélem, nem várat már sokáig magára…
Oleh Kristopa: A Genfi Egyezmény
Olyan kék a szeme, hogy az hihetetlen. És olyan panaszos, mint egy élelmet kunyeráló éhes kutyáé. A fájdalomtól kissé eltorzult arcvonásai mégis kellemesek. Enyhén borostás. Fekszik a kórházi ágyon, gyapjútakaróval nyakig betakarva, keze a feje alatt. Szánalmas vagy sajnálatra méltó? Egy bólintással beleegyezik, hogy lefényképezzük, de beszélni nem akar. Katt. Hrisztya, a feleségem máris készít egy képet. Ha szövegkörnyezet nélkül látnám ezt a fényképet, akár együtt is érezhetnék vele. De nem itt és nem most. Ő egy orosz katona, aki azért jött Ukrajnába, hogy megöljön. Oké, lehet, hogy nem konkrétan engem, de mégis… Korábban lehetett Bucsában, Izjumban vagy Mariupolban, és civileket lőhetett tarkón. Ez az ember most biztos, hogy nem jelent veszélyt: hadifogoly. A háború sok ezer foglyának egyike. Egy hadifogolytábor gyengélkedőjében, Ukrajna nyugati határától nem messze.
***
34. Cikk
A hadifoglyoknak vallásuk gyakorlására teljes szabadságot kell biztosítani, ideértve a részvételt hitfelekezetük istentiszteletein…
A templom – valójában kicsiny kápolna – közelében egy kisebb halom homok van. Az épület mögül kék rabruhás foglyok jelennek meg, talicskákat raknak meg homokkal és viszik valahova a tábor mélyére.
– Úgy hasonlítanak az emberekre – szólal meg az egyik ukrán újságíró.
Megyünk tovább a járdán. A falon a kozák kori ukrán hetmanok portréi láthatók.
– Ez azért van – mosolyodik el Roman –, hogy a hadifoglyok tanulmányozhassák egy kicsit az ukrán történelmet. Megtudják, hogy az ukránok és az oroszok nem egy nép.
Kinyitják előttünk a kaput és a sportpályán találjuk magunkat. Nyújtó, korlát, röplabda- és futballpálya, körülöttük padok.
38. Cikk
A fogva tartó Hatalom a foglyok egyéni hajlamainak tekintetbe vételével előmozdítani tartozik a hadifoglyok szellemi, művelődési tevékenységét, a sportot és a játékokat…
Nem focizott senki – a tél utolsó napja volt ez, egy év és négy nap telt el a teljes körű ukrajnai orosz invázió óta.
Roman továbbvezet bennünket, megmutatja a laktanyát, ahol a rabok alszanak. Tágas termek két sor katonásan bevetett ággyal. Minden tiszta, kellemes szagú, az ablakok nagyok, rács nincs rajtuk.
***
Az orosz hadifogságból hazatért ukránok elbeszélései jutnak eszembe.
Mihajlo: „Egyáltalán nem volt semmi – se tévé, se újság, se rádió, pláne telefon nem. Néhányan azt sem tudták, mikor van nappal és mikor éjszaka. És nem tudták, hány óra van, mert óránk sem lehetett”.
Szerhij: „Semmilyen kapcsolatunk nem lehetett, még az óra is tabu volt. Valami félhomályban élsz, csak egy csupasz villanykörte világít éjjel-nappal: éjjel egy, vagy délután egy – egyre megy. Amikor élelmet és vizet hoznak, tudatosítod, hogy most van, úgymond, reggel. Egyébként valami időn kívüliségben élsz”.
Azok vallomásai ezek, akik már kiszabadultak. A körülményekről gyakorlatilag ugyanazt mondják: a foglyokat főleg pincékben tartják, ahonnan ki sem mehetnek. Mindez ugyanakkor ellenőrizhetetlen. Az ukrán hadifoglyok fogvatartási helyeire Oroszország nem engedi be sem a Vöröskeresztet, sem az újságírókat.
Ezzel szemben az orosz hadifoglyok tábora mindig, mindenki számára nyitva áll. Szinte hetente jelennek meg itt a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői és különféle újságírói csoportok.
…
Az ágyak között éjjeliszekrények. Némelyiken könyvek: a Biblia, és valami Oroszország történelméről. (1167)
– Honnan szerezték ezeket? – kérdezem.
– Hát a könyvtárból – feleli Roman.
Gyerünk a könyvtárba. Látható, hogy ritkán látogatják. Az ukrán nyelvű kiadványokon vastagon áll a por. Halomban fekszenek a feldőlt irodalmi folyóiratok – megigazítok egy stószt, és meglepetéssel bukkanok egy barátom elbeszélésére. De belenézni nincs idő: Roman közli, hogy eljött a foglyok ebédideje.
26. Cikk
A napi élelmiszeradagnak mennyiségileg, minőségileg és változatosság szempontjából elegendőnek kell lennie a hadifoglyok jó egészségének fenntartásához, a testsúly csökkenésének és a hiányos táplálkozás előidézte zavaroknak elkerüléséhez.
A tábor alkalmazottai négyszögletes alakzatokba sorakoztatják a foglyokat, majd a csoportokat egymás után vezetik be az épületbe. Ott egy-egy csoport sorba fejlődik, amely fölfelé menet a földszinttől a második emeletig tart. Körülbelül egy századnyi hadifogoly. Parancsra megállnak, arccal a fal felé fordulnak, kezüket összekulcsolják a hátuk mögött, az újságírók pedig mellettük mennek fel. A lépcső olyan keskeny, hogy szinte hozzáérünk a foglyokhoz.
Az étkező nagy és tágas, mindenki elfér benne. Étkezés után a rabok kórusban ukránul kiáltják: „Köszönjük az ebédet!”. Ez lenne foglyok bántalmazása, amit az ENSZ megfigyelő missziója egyik jelentésében említett? De hagyjuk a szarkazmust…
Kíváncsiságból megkóstolom, amit enni adnak nekik. Egy tipikus adagot veszek magamnak: kissé híg borsóleves, vinyegret [főtt cékla, krumpli, sárgarépa és savanyúkáposzta előétel-saláta – a ford.], főtt tészta egy kis húsdarabbal és sok kenyér. A kenyér jó ízű, maguk a rabok sütik helyben. Az ételeket is ők főzik. Tipikus étkezde, olyan, mint egy gyárban. Jól lehet itt lakni, néha még ízletes is az étel. (1268)
…
Az ukrán hadifoglyok átlagosan 20-30 kilóval soványabban térnek vissza, mint elfogásuk előtt voltak. Néha 40-50 kilót is fogynak. Olekszandr, az Ukrán Fegyveres Erők fogságból szabadult katonája így emlékszik vissza: „A víz, amit kaptunk, nem ivóvíz volt. Enni csomagolt tábori adagot kaptunk. Hárman egyet – saját magunk osztottuk föl”.
…
Ebéd után a foglyok hazatelefonálhatnak a családjuknak. Ennek van egy meghatározott ütemterve. Néhány kezelővel és egy őrrel együtt belépünk egy kicsiny telefonszobába. Egy moszkvai fiú a fogságba esése óta először telefonál haza. Nagyon fiatal, talán 22 éves, karján és a nyakán angol nyelvű tetoválás. (1295) Valószínűleg „csmobik” – az orosz hadseregbe a 2022. őszén volt részleges mozgósításkor besorozott, gyakorlatilag kiképzés nélkül rögtön a frontra vezényelt bunkó sorkatona.
***
A külföldi újságírókat a Wagner-zsoldosok érdeklik, az úgynevezett Wagner-csoport foglyul ejtett harcosai, akiket az orosz fél többnyire egyenesen a börtönökből toborzott a frontra. Számukra a fogság tulajdonképpen a komfortzónájukba való visszatérést jelenti, hiszen, ismétlem, a tábor egy sebtében átalakított büntetésvégrehajtási intézet, valószínűleg sokszor jobb, mint amit szülőföldjükön megszokhattak. Ugyanakkor az orosz foglyok között valaki hamis pletykákat terjeszt, mondván, Oroszországban jobb körülmények között tartják az ukránokat.
A foglyok többsége erős fizikumú, nagydarab. De vannak kivételek. Egy szemüvegesnek kellemes bársonyos a hangja, beszéde jól artikulált, angol nyelven ad interjúkat. Moszkvai. Kábítószer-terjesztés miatt 10 évet kapott. Már hét és felet leült, amikor a Wagner tulajdonosától, Jevgenyij Prigozsintól kapott egy ajánlatot, hogy amnesztiáért cserébe induljon hadba Ukrajna ellen. A szerződést 6 hónapra készítették. Ha végigharcolod és életben maradsz, szabad lehetsz. A háborút nem ítéli el, a börtönök foglyai közötti „mozgósítás” módszerét „ésszerűnek” tartja. Úgy gondolja, hogy az oroszok és az ukránok, ha nem is ugyanaz a nép, de nagyon hasonlóak:
– Mi – mondja az oroszokra utalva – úgy harcolunk, mintha a tükör ellen mennénk.
Biztosít, hogy ő maga nem ölt meg senkit, egyáltalán nem is lőtt egyszer sem. Azt állítja, hogy az első csatája során fogták el. Ezt mondja itt mindenki – és mi mást tehetünk, mint hogy higgyünk a szavuknak? Elnézést a szarkazmusért.
