86 éves korában elhunyt Veljo Tormis, főként kórusműveiről ismert észt zeneszerző.
Veljo Tormis az észt és más finnugor népek zenei hagyományait dolgozta fel műveiben:
1958 nyarán Kihnu szigetén egy ősi sámán hagyományok szerint tartott lakodalomba került, ahol a népzene a legmélyebb benyomást tette rá. A népművészeti kutatásai és témaválasztásai nem mellesleg a szovjet cenzúrától is megmentették alkotásait.
Jelentősége az észt kultúra számára Sibelius, Finnország zeneművészetére gyakorolt hatásával mérhető.
1972-ben jelent meg A népdal és mi (Rahvalaul ja meie) című tanulmánya, amely alapos és szenvedélyes kiáltvány.
Kihnu szigete Parnü megyében található, és az egyik legkisebb település Észtországban. Bár tényleg aprócska, mégis a legnagyobb a Rigai-öbölben, és a hetedik legméretesebb az országban. Mindössze 16 négyzetkilométeren fekszik.
A női hatalom kifejezést a nyugati kultúrában és a feministák közt gyakran az erős nőkkel azonosítják. De a Balti-tengeren a fogalom figurális és metaforikus. Kihnu egy miniatűr sziget, ahol a férfiak a halászat miatt sokszor hónapokra távol vannak, így a nőké az abszolút hatalom.
