Van az a három és fél perc, amit nem akarsz, hogy leteljen annak ellenére, hogy bazi kíváncsi vagy arra, mi lesz a vége.
A Marc and the Mambas fenti Gloomy Sunday feldolgozása ilyen. A zenekar (e szám esetében inkább csak Marc Almond frontember) előadásában dalunk nem csupán egy
szimpla Szomorú vasárnap, inkább tűnik számomra egy, a zuhany alatt énekelt nótának. Annak ellenére gondolom ezt, hogy a felvétel egészen egyértelműen egy koncerten készült.
Alátámaszthatja ezen érzésemet az is, hogy az alábbi felvételen egészen máshogy szól ugyanő előadásában a Gloomy Sunday.
Hallgassa meg az eredeti változatot ide kattintva!
Bárhogy is, a Marc and the Mambas-feldolgozások hangulatára rá lehet fogni, hogy illeszkedik abba a sztereotipikus szomorú-vasárnap-felfogásba, ami a dalt az „öngyilkosok himnuszaként” aposztrofálja. Eme bájosan útkereső banda 1982-83 között a new wave-őrület alkonyán valósított meg leginkább (amely korszak per műfaj nem volt híján az újkori dekadenciának); maga Marc egyébként szólókarrierget még napjainkban is.
Te hallottál róla? Én nem, de ez a két feldolgozás igazán kiválóra sikerült!
