Miként változtak a nagyobb társadalmi eseményekhez kapcsolódó szokások az utóbbi évtizedekben? Mit és hogyan viselünk, betartjuk-e az illem szabályait? A februári Háry Estélyen hagyományos és modern értékek adnak randevút egymásnak festői környezetben.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
A múlt század fordulója óta alapjaiban változott meg az attitűd a korábban kihagyhatatlan mulatságok kapcsán, amelyek kezdték elveszíteni jelentőségüket. A Magyar Állami Operaház 2014-ben az Ezüst Rózsa Bállal élesztette újjá az egykori hagyományt, s azóta minden évben tematikus esttel jelentkezik. A 2015-ös Faust Bál és a múlt évi Shakespeare Estély után idén Háry János története köré szerveződnek az exkluzív programok.
Schiffer Miklós stílustanácsadó üdvözli a felélesztett tradíciót, és maga is nagyon élvezte az utóbbi esztendők történéseit. „Fontosnak tartom, hogy egy magára valamit is adó operaház minden évben teret adjon egy nagyszabású társadalmi összejövetelnek. Ötven-száz évvel ezelőtt ugyanis ezek az intézmények nem csupán a műélvezet helyszínei, de a társasági élet központjai is voltak.” Schiffer azt mondja:
valaha a nevelés magában foglalta a viselkedéskultúra elsajátítását is,
napjainkra azonban szinte teljesen feledésbe merültek az egykor evidenciának számító mozzanatok. „Generációnként egyre kevesebben ismerik például a társastáncokat, a harmincas korosztályból szinte már csak azok, akiknek kifejezetten ez a hobbijuk.” A tanácsadó szerint az iskolában kellene tanítani az etikett szabályait: az estélyeken különösen fontos, hogyan mutatjuk be a csoportunk tagjait egymásnak, milyen a modorunk az est folyamán.
A szabályok ismerete fesztelenséget ad.
A Magyar Állami Operaház tudatosan „lazított” a szigorú normákon: míg korábban a férfiak ezen alkalmakkor csakis szmokingban, fehér csokornyakkendővel jelenhettek meg, ma már másmilyen nyakravaló és az elegáns öltöny is megengedett. Schiffer szerint egyébként az urak újra értékelik a szmoking előnyeit: egy jól szabott darab tökéletes megoldás a legtöbb alkalomra.
A hölgyek helyzete már jóval bonyolultabb: nagy- és kisestélyit, valamint koktélruhát egyaránt felvehetnek az estélyre, ám a többféle opció számos hibalehetőséget is rejt magában. „Szép dolog a nagyestélyi, de tudni is kell viselni azt – magyarázza Schiffer. – Valaha a szebbik nemhez tartozók hosszú időn át tanulták, miként kell kecsesen járni, leülni, táncolni, gesztikulálni a hatalmas ruhakölteményekben, ma sokan farmerből ugranak bele az abroncsos szoknyákba. – A szakember Coco Chanelt idézi, aki szerint az elegancia kulcsa az akadálytalan mozgás. – A modern nő hordjon korszerű ancúgot.
Ne az aktuális divatot utánozza, hanem öltözékével igyekezzék a saját személyiségét megmutatni.”
Az operaénekesnők estéről estére különleges, olykor egyenesen extrém jelmezekben lépnek színpadra, ám az Opera művészei a magánéletben kerülik a feltűnést. A Háry Estély egyik fellépője, Mester Viktória maximálisan egyetért Schiffer Miklóssal a tekintetben, hogy a toalettnek összhangban kell lennie viselője karakterével: „Az áriaestjeim alkalmával háromszor is átöltözöm, hiszen nem énekelhetek Cherubinót Carmen-jelmezben.”
Az est másik közreműködője, Szemere Zita helyeslően bólogat: „Én magam azonnal rezonálok az előadásra kapott ruhára. Súlya van annak, miben lépek színpadra. – A művésznő kedvence a Szöktetés a szerájból Blondéjénak maskarája, amely egyszerre fejezi ki a komorna előkelő származását és cserfességét. – Civilben nagyon szeretem a rafinált, mégis egyszerű overallokat, az egyik kedvenc alkalmim nadrág és szoknya is egyben. Kedvelem a kék különböző árnyalatait is, de számomra mindig a letisztultság a legfontosabb. Fontos, hogy a külsőm tükrözze a hangulatomat. Ha egy jelmez vagy egy alkalmi darab előnyös és kényelmes is, felszabadult tudok lenni benne.”
Tudjon meg többet a Háry Estély sztárfellépőiről ide kattintva.
A február 25-én szintén színpadra lépő Mester Viktória kedveli a klasszikus eleganciát, előszeretettel hord feketét kis kiegészítőkkel. „A pódiumot elhagyva igyekszem szolidabban öltözni, nem akarok mindenáron kitűnni. A jó minőségű anyagokat preferálom, hiszen nem mindegy, mi érintkezik a bőrömmel. Az egyik legemlékezetesebb jelmezem Fekete Gyula Excelsior! című operájához kapcsolódik: egy különleges szabású, félig nadrág, félig szoknya összeállításról van szó. Nagyon szerettem!”
Schiffer Miklós szerint a hajdanvolt társadalmi vigasságokon megjelent személyek nem egyeztek a bérletes közönség tagjaival: az év eseményére reprezentálni, kapcsolatot építeni jártak a kor előkelőségei, és ez a funkció ma sem vesztett fontosságából. Természetesen akad olyan momentum is, amely szemernyit sem változott az évszázadok során: a kisasszonyok tündöklése. „Szép rámába raktam Pest hölgyeit, amikor a kedvükért Lotz Károllyal kipingáltattam az Operaházat, bordópirossal húzattam be a páholyokat, a legnagyobb csillárt gyújtattam meg a tiszteletükre. Álljon elő, aki ennél többet tett a pesti hölgyekért, akiké most is minden hódolatom és érzelmem” – fogalmazott Krúdy Gyula emlékezése szerint Podmaniczky Frigyes.