Bartók felszabadult. Mármint a szerzői jogi védelem alól. Művei megkötöttségek nélkül hozzáférhetők, előadhatók, adaptálhatók. A szabadság a jazzben is nagy mozgásokat indíthat el. Ennek egyik kiváló példája áprilisi listánk első helyezettje, az Oláh Dezső Trió legújabb lemeze.
Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók.
Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.
A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben. Ezúttal a jazz került terítékre.
Magyarországon legelőbb és legeredetibb módon Szabados György közelített a bartóki világhoz, újabban további muzsikusok, így Lukács Miklós, Párniczky András, Babos Gyula, Juhász Gábor is jelentkeztek Bartókhoz kapcsolódó feldolgozásokkal, szerzeményekkel. Kodály-projektje után nagy zeneszerzőnkhöz fordult Oláh Dezső zongorista is, akit a Román népi táncok ihlettek meg. Bartók saját gyűjtéséből 1915-ben formálta kompozícióvá a hat kis darabot, amelyből 1925-ben Székely Zoltán készített hegedű-zongora átiratot. A világszerte kedvelt és játszott mű önálló egységekből áll: Bottánc, „Öves” körtánc, Topogó, Bucsumi tánc, Román polka, Aprózó. Oláh Dezső triójával nem az eredeti mű jazzes interpretációjára, hanem a témák, zenei karakterek, jellegzetes harmóniák, táncos ritmusok által kiváltott gondolatok, képzetek, érzelmek kifejtésére vállalkozott. Saját módján, a jazz nyelvén.
Így született az eredetileg öt-hat perces darabból 37 perces CD, amely már a bevezetőben jelzi az önálló megközelítés szándékát: a Bottánc dallama a zongora parlando, szemlélődő, a harmóniákat ízlelő-kibontó, érintőleges felvezetésében szólal meg, hogy aztán a kiváló társak, Oláh Péter bőgős és Pecek Lakatos András ütőhangszeres belépésével adekvát, improvizatív jazzmuzsikává lényegüljön át. Az értelmezés-továbbgondolás igénye a Topogó lefogott húrú zongorahangjaiban és lüktető ritmikájában épp úgy megnyilvánul, mint a záró darab New Orleans-i ritmusaiban és Thelonious Monk disszonáns témáját idéző akkordjaiban. Bartók szelleméhez méltó, felemelő, magyar-cigány jazz-zene.
Cím: Olah Dezső Trió: Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances
Kiadó: Kortárs
Katalógusszám: ISRC HU-AFZ – 16-00001