John Malkovich ismét Budapesten játszik. A Budapesti Tavaszi Fesztiválra érkező, a diktátorok természetrajzát felvázoló Just Call Me God egészen friss produkció: márciusi hamburgi premier óta Bécs, Amszterdam, Groningen, Birmingham, London, Luxembourg és Moszkva közönsége láthatta. Az amerikai színésszel a Fidelio a Concertgebouw-beli fellépés előtt készített interjút.
A hamburgi ősbemutató első kritikája
John Malkovich, Martin Haselböck és Michael Sturminger harmadik alkalommal hoztak létre előadást: első közös projektjük, a 2009-ben készült Pokoli vígjáték – egy sorozatgyilkos vallomásai 2012-ben Budapesten is vendégszerepelt, ezt követte a Giacomo-variációk, amely Casanováról szólt. A Just Call Me God főszereplője egy fiktív diktátor, Satur Diman Cha – a minta hozzá Szaddam Hussein, Moamer Kadhafi és Idi Amin karaktere volt, de felfedezhetőek benne Donald Trump vonásai is -, aki egy fiktív országban a kint zajló forradalmi események elől magánkoncerttermébe menekül. Az előadásban két partnere van John Malkovichnak: az orgona, ami szándékaik szerint az erő, a hatalom hangszere, és Martin Haselböck játszik rajta, valamint a müncheni Residenztheater tagja, Sophie von Kessel, aki egy újságírónőt alakít. (A Just Call Me God turnéjának következő állomása Budapest után épp München.)
A produkció létrehozásának körülményeiről Malkovich a következőket mondta el: „ahogyan a Casanova-darab annak idején, ez is Micky (Michael Sturminger, a rendező – a szerk.) ötlete volt: írni akart egy darabot egy diktátorról, majd
az évek során lassanként alakult, érlelődött a történet.
(…) Majd négy évvel ezelőtt – most már egyébként nagyjából tíz éve dolgozunk közösen, ami nagy idő – Micky felvázolta ezt az ötletet, amire azt mondtam, hogy rendben, hadd lássak egy forgatókönyvet és eldöntjük. Tavaly áprilisban vagy májusban kaptam meg egy vázlatosabb első fogalmazványt, de igazából azt kell, hogy mondjam, állandóan úgy dolgozunk, hogy még a próbák alatt is formálódik a szöveg, közösen dolgozunk rajta, szinte soha véget nem érő folyamat ez. (…) Nyilvánvalóan Micky a felelős íróként és rendezőként, ő mondja ki, hogy mi legyen a végleges, de Sophie, Martin és én szabadon dobhatjuk be az ötleteinket. Véleményem szerint mindig kell, hogy legyen egy rendező és sosem lenne szabad, hogy az maga a színész legyen. Javasolhatok dolgokat, de Micky dönti el, hogy mit választ végül.”
A színészi javaslatokat nem, de a választás eredményét a Müpában április 4-én láthatjuk.
