Furcsa intézmény a bécsi Haus der Musik: Otto Nicolai egykori háza stílszerűen egyszerre majdnem klasszikus múzeum és a kipróbálható, megtapasztalható zenei csodák palotája.
Az előcsarnokban kipróbálható hangversenyzongora fogad – bár szólni kell a személyzetnek, ha valaki oda szeretne ülni a billentyűk elé -, az első emeletre pedig zenélő lépcsőkön mehet fel az ember. Ott a Bécsi Filharmonikusok történetét követheti végig megalapításuktól a mai napig, jórészt informatív, rengeteg adatot tartalmazó tablókon. A betűket szerencsére oldják a tárlók, amelyekben Pfitzner Palestrinájának partitúrája, különböző karmesterek pálcái vagy épp Mahler az 1900-as párizsi világkiállításról hazaküldött sapkája látható. Továbbá be lehet menni a zenekaralapító Otto Nicolai egy szinte korhűen berendezett szobájába, és egy másik helyiségben megnézhetjük az aktuális újévi és schönbrunni nyári koncertet. A sok érinthetetlen tárgyon túl az interaktivitásra buzdít két dobókocka, amelyekkel összesen nyolcat dobva mindenki megkomponálhatja a maga bécsi keringőjét – azt írják, 1.679.616 verzió lehetséges ennyiből -, és ha 3,50 eurót rászán, haza is viheti a felvételt.
A második emelet elképesztően edukatív, bár ahhoz szükségeltetik angol vagy német nyelvtudás, hogy a Szonoszférát ténylegesen felfedezhessük. Az első teremben átélhetjük, milyen az újszülöttnek az anyaméhben, ezt követően pedig fejhallgatókkal ellátott képernyők előtt barangolhatunk a hangok birodalmában. Kísérletezhetünk hétköznapokból ismert zajokkal, zörejekkel, kellemesekkel és kellemetlenekkel, természetesekkel és mesterségesekkel, az egész olyan, mint egy hatalmas nagy játszótér, s közben fizikáról, akusztikáról, hangszerekről tanulhatunk. Sőt elkészíthetjük saját hangkompozíciónkat is: egymásra mixelhetünk a mintákból horkolást, köhögést, szipogást, ablakpucolást, fogorvosi fúró hangját, egy kínai sivatag hangját, a Broadway autóit meg a tokiói metrót. A végeredmény a miénk lehet 7 euró ellenében.
A harmadik emelet a legnagyobbakról szól, azokról a komponistákról, akik Bécshez köthetők: Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, Johann Strauß, Gustav Mahler, Arnold Schönberg, Alban Berg és Anton von Webern életét és munkásságát ismerhetjük meg. Minden térben vannak száraz adatok és kevésbé száraz, interakcióra építő installációk, sőt egészen vicces dolgok is előkerülnek, például egy fantomkép Mozartról és Constanzéról vagy Beethoven utolsó lakhelyének eredeti ajtaja. Ezek a zeneszerzők műveik révén ma is felünk élnek, így tehát nem véletlen, hogy minden komponistához jár egy kortárs festőművész készítette alkotás is. Az emelet utolsó etapjaként a Bécsi Filharmonikusokat dirigálhatjuk az Egy kis éji zene vagy a Radetzky-induló, netán az V. magyar tánc néhány taktusa erejéig, ehhez Zubin Mehta kíván sok szerencsét. Ez az élmény is megvásárolható: a felvétel ára 3,50 euró.
A negyedik emelet egyetlen virtuális színpad, ahol egy rajzfilmes animáció segítségével a gyerekek – vagy a felnőttek – maguk alakíthatják a főhős, Rosalie kalandjait, eközben pedig tapsolhatnak, énekelhetnek attól függően, mit kér tőlük a történet mesélője, egy furcsa multimédiás, hangos-képes-mozgásérzékelős installációval pedig önálló, álomszerű, meditatív opera hozható létre.
Az utolsó szint a bolté, ahol minden elképzelhető és felfoghatatlan, zenével így-úgy kapcsolatban levő használati tárgy és porfogó megvásárolható a gipszbüszttől az iratkapcson át a zokniig.
A Haus der Musik sok ok miatt remek hely. (Annyira, hogy franchise jogát Mexikóba is megvették.) Invenciózus, szellős a kialakítása. 10-től 10-ig tart nyitva. Ismeretek tárháza humorral, amely szórakoztatva tanít, érdeklődést kelt fel. Nyelvtudással kisiskolásoktól felső korhatár nélkül élvezhető.
Nézze meg Mozart fantomképét és Mahler sapkáját! A galériában még több kép várja a Haus der Musik különböző emeleteiről!
További információk az intézmény honlapján
