A New York-i Harlemben az 1920-as évek végén kiemelkedő szórakozóhelyének számított a Cotton Club, berendezését mindig az extravagancia igénye határozta meg.
A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető.
Előfordult, hogy vidéki udvarházat formázott a színpadi háttér, fehér oszlopokkal, a rabszolgák épületeinek távoli képeivel. Az egész színpadkép a régi rabszolgaság korának idealizált világát idézte. A ház előtt verandát alakítottak ki, itt játszott a zenekar, pár méterrel előttük volt a táncparkett, ahol a show zajlott.
A műsorban énekesek, táncosok, komikusok léptek fel, gyönyörű fekete vagy kreol lányok táncoltak a karban. Maga a hely drága volt, és csak a kifejezetten jómódú fehérek engedhették meg maguknak, hogy a Cotton Clubba járjanak szórakozni. A feketéket, ha nem voltak történetesen hírességek, amúgy is kinézték volna onnan.
Bár stúdiókörülmények közt, de így táncoltak a Cotton Club táncosai:
Így aztán előállt a szegregációnak az a sajátos formája, hogy a pódiumon afroamerikaiak játszottak általában fehér közönségnek. A sztereotipizálás pedig része volt a show-nak. A fekete táncosnők rájátszottak a rájuk osztott jó ritmusérzékkel megáldott, erotikus csáberővel rendelkező rabszolganő vagy vadember szerepére, ehhez kellett a „dzsungeljazz”.
Az Echoes of the Jungle című Duke Ellington-darab tökéletesen megfelelt a Cotton Club kritériumainak, miközben hatalmas teret nyújtott Ellington és zenészei kreativitásának, akik olcsó gagyi helyett szenzációs megoldásokat alkalmaztak:
Ellington karrierjében egyébként az jelentette a fordulópontot, hogy 1927. december 4-től az ő zenekara lett a klub házi együttese. Volt ugyan egy kis gond Ellingtonék premierjével, mivel Duke már előzőleg aláírt egy szerződést aznap estére egy philadelphiai színházzal, amelynek tulajdonosai ragaszkodtak a szerződés betartásához. 1927-ben a klub azonban éppen az angol születésű gengszter, Owney „The Killer” Madden és egykori riválisa, majd bűntársa, Big Frenchy De Mange tulajdonában állt. Ők tüstént leküldték néhány megbízottjukat Philadelphiába, hogy „tárgyaljanak” a tulajdonosokkal, akiknek tettek is egy – a maffiavilágban használatos eufemizmussal szólva – „visszautasíthatatlan ajánlatot.” Ellington premierje a Cotton Clubban nem maradt el.
