Végéhez közeleg az Opera ötödik tematikus szezonja, amely a kétszáz éves magyar operakultúra előtt tiszteleg. Ehhez kapcsolódóan a MagyarFeszt2017 keretében az Operaház harmadik emeleti cukrászdájában várják az érdeklődőket, az elfeledett vagy éppen kevéssé ismert zenés színházi produkciókat felvonultató Beavató előadásokkal, és ezen belül a kreatív közösségi zenehallgatás című sorozattal.
- hirdetés -
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
A Magyar Évadba illeszkedő új, izgalmasnak ígérkező kezdeményezés során a meghívott zenetörténészek, énekművészek és más alkotók segítségével lehet elmélyülni a tárgyalt remekművek részleteiben délutánonként, miközben az alkotások létrejöttéhez kapcsolódó személyes történetek, anekdoták is közelebb hozzák a darabokat és keletkezéstörténetüket a jelen lévőkhöz.
Hófehérke és a hét törpe fotó: Csibi Szilvia
A program egy szerteágazó, de igényes válogatást tükröz, aminek kapcsán a széria szakmai felelőse, Zsoldos Dávid zenetörténész, a Papageno.hu ügyvezetője így vélekedik: „A darabok közös nevezője csupán annyi, hogy
valamennyi mű magyar szerző vagy szerzők alkotása, de időben és műfajilag nagyon széles skálán mozognak.
A tizenéves Liszt korai operazsengéje, a Don Sanche éppúgy megtalálható a műsorfolyamban, mint olyan valóban kortárs kompozíció, amilyen Fekete Gyula A megmentett városa.”
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért kell ezekkel a szerzeményekkel lemezfelvételeken keresztül találkoznunk éppen az Operaházban, ahol napról napra élő előadásokat, sok esetben pedig valóban különleges premiereket tekinthetünk meg. Így biztosított a legjobb akusztikai minőség, vagy egyszerűen csak gyakorlati okokról van szó? Az Opera főigazgatója, Ókovács Szilveszter szerint részben a második eset igaz, mert mint mondja:
MagyarFeszt2017 – Szinetár Miklós, László Ferenc – fotó: Nagy Attila
„A lemezhallgatás koncepcióját valamennyire a praktikum szülte, hiszen a Magyar Állami Operaház minden igyekezete ellenére csak korlátozott mennyiségű produkciót tud egy évadban műsoron tartani, a koncertszerű előadások munkaigénye, és valljuk meg, egynémely darab ismertsége is gátat szab teljes értékű művek színpadra állításának”. Lemaradni viszont igazán kár lenne ezekről az opuszokról, hiszen „a sorozatban szereplő darabok többségének zenetörténeti és zeneművészeti értékét tekintve is helye van egy magyar évadot megkoronázó tematikus fesztiválon, de fizikai képtelenség mindőjüket egyszerre, egyetlen széria keretében előadni.”
Leánder és Lenszirom fotó: Pályi Zsófia
S hogy mi a lemezhallgatás legnagyobb előnye az élő előadásokkal szemben? Gondoljuk csak el, hogyan lépünk be az Operaházba vagy az Erkel Színházba akkor, ha ismert darabról van szó, olyanról, amit már számos vagy éppen számtalan alkalommal végigkövettünk! Ismereteink birtokában ilyenkor kíváncsiságunk valószínűleg már nem a cselekményre vagy a zenei megoldásokra irányul, sokkal inkább arra fókuszálunk, hogyan fog majd megbirkózni az énekes a legnehezebb, vagy éppen a nekünk legkedvesebb áriával vagy részlettel.
Leánder és Lenszirom fotó: Pályi Zsófia
Más a helyzet akkor, ha egy kevéssé ismert operával kerülünk szembe. Ilyenkor kell egy sorvezető, és az élmény, hogy a darab közben is megszólalhatunk, kérdezhetünk. Erre kínál remek lehetőséget a kreatívnak nevezett lemezhallgatás, hiszen Ókovács Szilveszter arra figyelmeztet, hogy „az alkotások megismerése avatott szakértők magyarázatával párosul. Terveink szerint a művek mellé akár »fülszövegül« is szolgáló előadások szerkesztett változatai egyéves heti rádiósorozatot alkotnak majd, a helyszínen felvett anyagokból kiindulva, a színpadon valóban elhangzott szerzemények saját ismertetőit szintén elkészítve.” Zsoldos Dávid pedig kiemelte, hogy ugyanez a helyzet a balett esetében is, vagyis Seregi Spartacusa, valamint Pártay Lilla Anna Karenina című koreográfiája hasonló módon szerepeltek majd a programban. Mint mondja:
„A kezdeményezés legfontosabb erénye talán valóban az, hogy olyan opuszokról is szó esik, amelyeket szinte lehetetlen repertoáron tartani, pedig fontos alkotások:
nem egyszerűen izgalmas színfoltok, hanem néhány esetben egyenesen emblematikus művei a magyar zenetörténet egyes periódusainak. Nem csak elfelejtett alkotások, hanem elfelejtett korszakok is léteznek – nincs ezzel semmi gond, hiszen voltak évtizedek, amikor Bach passiói vagy Beethoven hegedűversenye is eltűntek a koncerttermekből –, de épp ezért érdemes néha elővenni és lefújni egy kicsit a port a közelmúlt magyar zeneszerzéséről.” Mert tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit tudunk a múlt század harmincas-negyvenes éveiben született zeneszerzői nemzedékről, akiknek, mint a zenetörténész kiemeli, egyáltalán nem volt könnyű dolguk.
Karnyóné fotó: Éder Vera
„Balassa, Bozay, Durkó, Petrovics, Szokolay és Vajda generációjának egyrészt meg kellett határoznia saját zenei nyelvét Bartók és Kodály örökségének kontextusában, másrészt olyan korszakban éltek és dolgoztak, amely nagyon szoros és ellenőrzött keretek között engedélyezte a nemzetközi szakmai kapcsolatokat.” Ennek az ismereti igénynek megfelelően – zárja a beszélgetést Ókovács Szilveszter – „a program segítségével egy szűk, ám értő, illetve érdeklődő közönséghez tudunk szólni, akik emberléptékű, mégis emelkedett környezetben, a magyar operatörténet tekintélyes részének is otthont adó Ybl-palotában, annak is harmadik emeleti cukrászdájában hódolhatnak kedves időtöltésüknek. Bízunk benne, hogy a résztvevők élményekben gazdagon távoznak majd ezekről a tanulságos együttlétekről.”
https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10154630705738181/
