A 20-as és 30-as évek területi jazz-zenekarainak legizgalmasabb gócpontja a Missouri állambeli Kansas City volt. A város, ahol érdemes volt jóban lenni a polgármesterrel, ahol virágzott a prostitúció, a szeszcsempészet és a feketegazdaság, és ennek köszönhetően virágzottak a zenés és táncos szórakozóhelyek is.
A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető.
Kansas City még a nagy világválság előtt komoly ipari és kereskedelmi központtá vált, miután az észak–déli teher- és utasforgalom egyik legfontosabb csomópontja volt. A jobb megélhetés és a nagyobb tolerancia reményében délről északra tartó afroamerikaiak, köztük zenészek is nagy számban fordultak meg a városban. De a fehér utazók is előszeretettel időztek annak idején Kansas Cityben, melynek polgármestere, az alvilággal meghitt kapcsolatot ápoló Tom Pendergast a szesztilalom idején azzal tette vonzóbbá városát a látogatók számára, hogy nemcsak szemet hunyt a tiltott alkoholfogyasztás felett, de jelentős hasznot is húzott belőle, és nem is csak kenőpénz formájában, hanem jómaga is számos illegális ivóként működő bár, kocsma, kabaré vagy játékterem tulajdonosa volt. Módszereit jól jellemzi az Associated Press hírügynökség jelentése, amelyet az az 1934-es választásokról adott: „A »Nagy« Tom Pendergast demokrata párti gépezete elsöprő győzelmet aratott egy véráztatta választást követően, amelyet négy gyilkosság, több tucatnyi esetben verés és géppisztolyos terror fémjelzett.” Nem mellesleg Pendergast támogatásával ezen a választáson került a Szenátusba Harry S. Truman, az Egyesült Államok későbbi elnöke. (Pendergast végül csak 1939-ben bukott le és került börtönbe egy 750 000 dolláros – mai értékben 12 millió 400 ezer dolláros – vesztegetési ügy miatt.)
A Közép-Nyugat vándorló területi zenekarai nem hagyhatták ki Kansas Cityt, amely jazzcentrumként kezdett felzárkózni Chicago és New York mögé. De mi tette Kansas Cityt a szvingmuzsika fészkévé? A zongorista-énekes zenekarvezető, Jay McShann, akinek bandájában ott játszott a fiatal Charlie Parker, amikor a zenekar 1940-ben Kansas Cityből New York irányába indult, 1980-ban a BBC-nek adott interjújában így foglalta össze a város zenei jelentőségét: „A jazznek amolyan olvasztótégelye volt, mert oda mindenhonnan érkeztek zenészek: északról, keletről, délről és nyugatról. És amikor jöttek a fiúk… mindig különböző zenészeket hallhattak. Olyan hangzásokat hallottak, mint azelőtt még soha. Mondogatták is: »Hé, hallottad ezt a fickót ott?« / »Nem, nem hallottam, de te hallottad ezt meg azt a fiút?«
Mert mindenki valami újdonsággal hozakodott elő.
A zenészeknek Kansas Cityben mindent tudniuk kellett játszani.
Más szóval, ha nem szvingeltél Kansas Cityben, akkor nem volt mondanivalód. És ha nem tudtál egy népszerű slágert, például a Stardustot gyönyörűen, tetszetősen, édeskésen lejátszani, akkor sem volt mondanivalód. De ha nem tudtál boogie-woogie-t játszani, akkor sem volt mondanivalód, és ha nem tudtál bluest játszani, akkor sem. Kansas Cityben nem csak egyfajta dolgot csinált az ember, mindent kellett tudni. Érted?”
https://youtu.be/QLzM6fkSojg
