Kiss Márton az első zongoráját bútordarabnak hitte, miután azonban a hangszert lábára fordították, nem volt menekvés. Azóta is zongorázik, tizenéves korától pedig már nem is csak itthon. Grazban tanult, miközben Vásáry Tamás olaszországi koncertjére is elhívta. Még csak 25 éves, de bekerült a La femme 50 tehetséges magyar fiatal mentorprogramjába, mentorával pedig azon dolgozik, hogy saját kezdeményezését, a Zene mindenkinek programsorozatot népszerűsítse, és minden magyar településre elvigye a komolyzenét.
– Szép, de igen nehéz pálya a tied, a tehetség mellett sok időt, gyakorlást igényel, ha valaki jó zongoristává akar válni. Eszedbe jutott a zongora mellett töltött estéken és hétvégéken, hogy abbahagyd?
– A legnehezebb akkor volt, amikor 11 évesen kijutottam a Grazi Zeneművészeti Egyetemre. Természetesen addig is gyakoroltam otthon, naponta két, két és fél órát töltöttem a zongora mellett, mégis maradt időm közösségi programokra, például sakkedzésekre jártam, és más sportágak is vonzottak, nagyon szerettem például focizni.
– Bizonyára kihagyhatatlan lehetőség volt ez. De miért éppen Grazot választottad
– Inkább Graz választott engem, hiszen édesanyám burgenlandi zeneiskolákban tanít diákokat fuvolázni, így jött az ötlet, hogy az osztrák Prima la Musica nevű versenyen kísérjem a növendékeit. Aztán, amikor 2003-ban kijutottunk az országos megméretésre, Nils-Thilo Krämer, egy grazi professzor is hallotta a játékomat, és megkért, Grazban kísérjem a lányát is, ha pedig már ott vagyok, van egy orosz származású tanárnő, Ludmilla Satz, aki szívesen meghallgatna. Meglátta bennem a tehetséget, és még 2003-ban, persze sikeres felvételi után, elkezdhettem az egyetemet. Közben értesültem róla, hogy a Zeneművészeti Egyetem ifjú tehetségeket összefogó programjába is bekerülhettem volna, de mivel Szombathelyen éltünk, Graz még mindig közelebb volt, mint Budapest.
Kiss Márton kipróbált más hangszereket is: két évig például dobolt, tud furulyázni, édesapja kürtművész, tehát kürtön is megtanult játszani. Édesanyja és korrepetitori munkája révén a fuvolairodalom összes művét kísérte már, de azon soha nem gondolkodott el, hogy másik hangszerre váltson. Legfőképpen azért, mert a zongorán az összes zeneművet el lehet játszani, legyen az zenekari, énekes- vagy hegedűre írt mű.
– És azóta is egy a cél?
– Ha arról van szó, hogy a zene által örömöt szerezhetek az embereknek, és jól érezhetik magukat a koncerteken, akkor igen. Éppen ezért nem tartom magam versenyzongoristának.
– Nem korlátozza ez az elhivatottság a darabok számát, amelyekkel felléphetsz
– Nem, mert már most is széles a repertoárom, a zenekari művek és a zongoraversenyek között ugyanis gyakorlatilag minden megtalálható: Mozart, Beethoven, Liszt, Ravel, Gershwin. Széles tehát a paletta, viszont a szólórepertoáromat valóban igyekszem a populáris és ismert darabokra koncentrálni. Ez sem feltétlenül korlátoz azonban, hiszen kedvenc zeneszerzőmtől, Liszt Ferenctől széles merítési lehetőség áll rendelkezésemre, és igyekszem kevésbé játszott darabokat is becsempészni a koncertjeimbe. Kőszegen néhány napja például Mendelssohn-zongoraműveket játszottam. Próbálom tehát megtalálni az egyensúlyt, ha ugyanis olyan közkedvelt darabok szerepelnek a plakátokon, mint Brahms Magyar táncai, akkor eljönnek a koncertre, ahol már kevésbé ismert darabokkal is meg tudom ismertetni a közönséget. Ráadásul ezeket a darabokat magas szinten kell tudni ahhoz, hogy a közönség is élvezze, és nem hiszem, hogy 25 évesen megvan nekem ehhez a kellő tapasztalatom.
– Mikor áll valaki készen erre?
– Ehhez olyan nagy mesterek előadására van szükség, mint Ránki Dezső zongorista, vagy Kocsis Zoltán karmester. Ők a kevésbé ismert darabokat is olyan intenzitással és átéléssel játszották, hogy megbabonázták a közönséget. Ehhez kell viszont az a 30-40-50 éves tapasztalat, ami nálam még hiányzik. Én az olyan darabokkal tudom megfogni a közönséget, amelyeket sokszor játszottam már, és amelyekről van elképzelésem, élményem kötődik hozzájuk, mint a Liszt-rapszódiák. Nagy álmom egyébként, hogy ezekből CD is szülessen. Vagy éppen Csajkovszkij Diótörője is megfogja a közönséget – ez a gyönyörű kompozíció az egyik kedvenc darabom. Persze érnek meglepetések egy-egy koncerten, volt rá példa, hogy a közönség egy Bartók-művet emelt ki, amin igencsak meglepődtem.
– Valami hasonló lehet az általad elindított Zene mindenkinek koncertsorozat célja is, azazhogy a komolyzenét az ország minden településére, akár egy kisebb, pár száz fős faluba is eljuttasd. Hogyan indult ez a program?
– Egy Vas megyei ifjúsági hangversenyhez hasonló programot akartam indítani, amelyre fiatalkoromban a környező falvakból, kisebb településekről is érkeztek zeneszerető emberek. Ezt a kezdeményezést szeretném most kibővíteni azzal, hogy a településekre látogatva a komolyzene élményét az idősebb, nehezebben mozgó, akár beteg embereknek is felkínálom, országos szinten. Kodály szellemiségében olyan darabokat játszunk a fellépőkkel, amelyeket szeret a közönség, és amelyet be is tud fogadni: a paletta igen széles, a koncertek általában a klasszikától indulnak, majd a romantikus művek következnek, ha pedig olyan a közönség, egy filmzenei vagy jazzblokk zárja az estét. Iskolákba, templomokba is elvisszük a programot; ennek a legnagyobb előnye, hogy ingyenesen nyújtjuk, a fellépők és jómagam is csak az útiköltséget kérjük el, sokszor még a saját zongorámat is elviszem. Ezek a koncertek vagy ingyenesek, vagy nemes célra gyűjtünk velük: például templomfelújításra, haranglábra, beteg gyermekek és alapítványok javára. És ennek a népszerűsítésében segít egyébként Yvonne Dederick.
– Merthogy bekerültél az 50 tehetséges magyar fiatal mentorprogramba. Miben segít ő neked?
– A marketinges szakember és csapata abban segít nekem, hogy minél többen megismerjék ezt a kezdeményezést. Hiába ingyenes ugyanis a program, kevesen tudnak róla. A szakemberek viszont megmutatták, hogyan érdemes például hirdetnem a Facebookon. Egy éve elindítottam a közösségi oldal segítségével egy kis koncertsorozatot, a telefonom segítségével adok néhány hetente élő koncertet. Már most igen népszerű ez a projekt, amelyt a nyáron szeretnénk majd rendszeresíteni, ebben is segítséget kapok mentoromtól és a Grandioso Managementtől.
– És nem csak a programod, te magad is népszerű vagy. Hogy talált rád például Vásáry Tamás?
– Egy kínai zongoristalány miatt ismerkedtünk meg, nem kapott ugyanis vízumot egy szombathelyi koncertre, olyan zongoristát kerestek tehát, aki egy héten belül meg tudná tanulni Beethoven 3. c-moll zongoraversenyét. Szerencsére valamennyire ismertem már a darabot, és a felkészülés olyan jól sikerült, hogy Vásáry Tamás, az est karmestere az első próba után megkért, hogy Olaszországba is kísérjem el mint szólista. Ekkor indult a barátság.
– Térjünk vissza a tanulmányaidra, az orosz tanárnőd után ugyanis igen sok hatás ért, és alakította zenei ízlésedet.
– Igen, hiszen annak ellenére, hogy Grazban maradtam, nagyon érdekes utat jártam be: öt év alatt négy tanárral dolgoztam, négy nemzetből és négy különböző iskolából. Az orosz tanárnő 2010 októberben egy ukrán professzornak adott át, aki az orosz iskola mellett az angolt is képviselte. Az ő pártfogása alatt ismertem meg például Brahmsot. Balesete miatt aztán a magyar Szokolay Balázshoz kerültem, akinél másfél évig tanultam: az első férfinál, és hosszú idő után az első magyar tanáromnál, ezért nagyon nagy hatással volt rám, olyanokat tudott elmagyarázni nekem, amit addig senki. Bármennyire jól beszélek is németül, a zenei részleteket jobban megértettem az anyanyelvemen, és a férfi-férfi viszony is teljesen mást eredményezett a zenémben. Nagyon sok klasszikus művet vettünk át együtt Haydntól, Mozarttól és Beethoventől, és igazán mellette szerettem meg Bartókot is. A magyar tanáromat azonban elszólította a kötelesség Weimarba, és így kerültem ahhoz a japán tanárnőhöz, akivel a mesterdiplomám februári megszerzéséig együtt dolgoztam. A japán iskolával a mikro- és a billentési technikákat tökéletesítettem, minden a helyére került az ujjaimban. Ezért is olyan sokszínű a repertoárom.
– Azért, gondolom, február óta sem unatkozol, megszámlálhatatlan koncerted lesz a jövőben.
– Ráadásul hamarosan indul egy kurzus Vácon, ahol tanítok, szeptembertől ismét útjára indul a Zene mindenkinek program, az év vége felé közeledve pedig Spanyolországban és Törökországban is lesznek koncertjeim. Mindemellett tavaly szeptember óta a párizsi Schola Cantorumban tanulok, így háromhetente utazom Párizsba zongoraórára, ahol Maurizio Moretti az olasz és a francia iskolát ismerteti meg velem. Igazán elfoglalt azonban május–júniusban voltam, a vizsgák mellett ugyanis 22 fellépésem volt Olaszországban, Párizsban, Ausztriában és Magyarországon is.
