Kihívás a szólistának, élmény a közönségnek

Mihaela Martin - fotó: Marco Borggreve

Brahms és Hacsaturján műveivel nyitja az évadot a MÁV Szimfonikusok a Zeneakadémián. A koncert szólistája, a romániai születésű Mihaela Martin Csaba Péter kérésére hozta el az örmény zeneszerző koncerttermekben ritkán megszólaló Hegedűversenyét.

– Első alkalommal játszik a MÁV Szimfonikusok szólistájaként. Hogyan jött létre a felkérés?

– Nagyon megtisztelő volt Csaba Péter megkeresése, hiszen ez a zenekar évadnyitó koncertje. Csaba Péterrel nem egy időben, de mindketten tanítottunk a bukaresti zeneakadémián, így sokat hallottam róla, mígnem volt szerencsém megismerni is, hiszen a későbbiekben többször is adtam koncerteket, illetve tartottam mesterkurzusokat az általa alapított spanyolországi Encuentro de Música y Academia de Santander fesztiválon.

Ideális feltételekkel

– Ha jól tudom, ezúttal nem ön választotta a programot.

– Nem mindig a szólista választ, én pedig nyitott vagyok. A zenekartól érkezett a kérés, hogy Hacsaturján Hegedűversenyét hozzam el, ami egy izgalmas és nem túl gyakran játszott darab. Az együttesnek és a szólistának nagyszerű kihívás, a közönségnek pedig egyedi élmény. Úgy gondolom, hogy remekül illik a hangversenyen elhangzó másik két, igazán közönségcsalogató műhez, hiszen Brahms Magyar táncok című alkotása és az örmény zeneszerző Spartacus című balettzenéjének Adagiója is elhangzik majd.

– Hacsaturján-lemeze néhány évvel ezelőtt több elismerést is kiérdemelt. Közel áll önhöz a zeneszerző világa?

– Szeretem Hacsaturján műveit, de nem mondanám, hogy más, vagy erősebb kötődésem lenne hozzájuk. Az említett felvétel, amire a szóban forgó d-moll koncert és a b-moll koncertrapszódia került, a Naxos gondozásában készült.

MÁV Szimfonikusok forrás: facebook.com

A lemezfelvétel előtt és után sem játszottam túl sokszor a műveket, mert ha választhatok, sokkal inkább érzem magam közel azokhoz a kamaradarabokhoz, amelyeket a 2002-ben alapított Michelangelo Kvartettel játszunk. Ebben az együttesben egyébként férjem, Frans Herlmerson gordonkaművész is játszik. A vonósnégyessel főként a klasszikus repertoárt érezzük a magunkénak. Bár nem zárkózom el semmitől, és mindig próbálok az adott darabra ráhangolódni, megtalálni a személyiségemhez illő részleteit, a szívem Beethovené, Mozarté és Schuberté.

– Sokat koncertezik együtt párjával?

– Igen, mert számos fellépésünk van a kvartettel, de duóban is rendszeresen színpadra állunk, vagy említhetném Brahms Kettősversenyét, amit szívesen adunk elő közösen. A hiedelmekkel ellentétben a magánélet és a művészlét összeegyeztethető, főleg akkor, ha már hosszabb ideje részei vagyunk ennek a tanulási folyamatnak. (Nevet.)

– Mikor hallhatjuk legközelebb Magyarországon?

– Az életem jelentős részét a koncertezés mellett most inkább a tanítás teszi ki, azon belül is a különböző mesterkurzusok, így erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni. Tíz nap múlva utazom Jeruzsálembe, aztán pedig a svájci Hindemith Központban tartjuk meg immár hagyományos workshopunkat a vonósnégyessel, ezt követően egy hosszabb távol-keleti turnéra indulunk.