„Fókuszban a kortárs művészet” – szól a CAFe Budapest mottója. Ám hogy a programok milyen értelmezési tartományban járulnak hozzá e célkitűzéshez, nyitott kérdés a meghívott alkotók számára. Mi a kortárs? Tudjuk-e értékelni napjainkban azt, ami pár évtizede újdonságnak számított? Kérdések, melyeknek elemzése tanulmányt igényelne. Elégedjünk meg annyival: a CAFe Budapest három illusztris táncművészeti szereplője, a Bozsik Yvette Társulat, a Frenák Pál Társulat, valamint a Magyar Nemzeti Balett más
és más módon járul hozzá a fesztivál mottójának megvalósulásához.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg
Időrendben a Frenák Pál Társulat (Compagnie Pál Frenák) nyitja a sort a Hir-o munkacímet viselő opusszal. Hogy mennyire élő, képlékeny anyag korunk alkotója számára saját új műve, azt az is illusztrálhatja, hogy címe sem maradt változatlan a felkészülés során. Volt már ugyanis Hiroshima mon amour, de Frenák az azonos című Alain Resnais-film (1959) ilyen hangsúlyos felidézését e sorok írásakor már túlzottnak érezte. Darabja kialakításában sokkal erősebb hatást képvisel maga a japán kultúra, melyet volt alkalma közelről tanulmányozni (meghívással többször is hosszabb időt töltött az országban). Úgy érzi, van valami különös párhuzam a „szigetlétben” hazája és Japán között (ezt előbbi esetében elsősorban az egyedi nyelv használata generálja), de a rombolás és felépítés, önrombolás és ön-újrafelépítés terén is… Mégis egyetemes jelenségeknek véli ezeket. A műben Frenák képei egy különös keleti tájba is elvezetik a nézőket: bambuszerdőt varázsolnak elénk a táncosok, akiknek öttagú törzsgárdája a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóival egészül ki.
Bozsik Yvette bemutatójának ihletforrása ezúttal színtisztán zenei. Kodály Zoltán művei (Galántai táncok, Marosszéki táncok) klasszikus ívű munkára inspirálták az alkotót. A zeneszerző halálának ötvenedik évfordulójára azért választotta ezeket a kompozíciókat,
mert a magyar zenei kincs mai színpadra alkalmazása izgalmas kihívás egy kortárs koreográfus számára. Kodály mellé ellenpárként Ligeti György művét választotta az alkotó. Ligeti az ötvenes évek elején kezdett kísérletezni olyan egyszerű hang- és ritmusstruktúrákkal, melyek szinte a semmiből építik fel a muzsikát. Tisztaság, letisztultság – ezek Bozsik Yvette kulcsszavai is saját készülő művéhez. A zongorahangok játékossága a groteszk felé is elmozdítja a koreográfiát, melynek terét a zenét is leképező, egyszerű
színpadkép adja.
A Magyar Nemzeti Balett új műsorának magvát 1977 és 1989 között keletkezett művek alkotják. Itt válik relevánssá a bevezetőben felvetett kérdés: miként kezelhető a mindenkori kortárs művészet, mennyire érvényesül hajdani progresszivitása a későbbi korokban? Hans van Manen (1932) holland koreográfus kortársunk, de itt látható művei harminc-negyven éve készültek, és a klasszikus balett nyelvét beszélik. Itt válik az összefüggés részévé az a tényező, hogy ami önmagában kiemelkedő minőség, annak nemcsak értéke nem évül el, de évtizedekkel keletkezése után is a jelen részének tarthatjuk. Ilyenek van Manen alkotásai is, melyekkel nem először találkozik a hazai közönség: az Operaházban évtizedekkel ezelőtt is látható volt a mostani est egyik darabja, az 5 tangó (5 Tangos, 1977), de egyéb műveit is játszotta már a Nemzeti Balett elődje. A nálunk most először látható Trois Gnossiennes (1982) különlegessége, hogy e duett női főszerepe a magyar Aradi Mária számára készült, aki akkor a Manen által vezetett Holland Nemzeti Balettben táncolt… A vidám, ironikus Black Cake (1989) pedig annak idején Jiří Kylián megrendelésére készült az NDT (Holland Táncszínház) harmincéves jubileuma tiszteletére. Manen egy valódi „születésnapi tortát” nyújtott át a társulatnak, melynek egykor alapító tagja volt. Az est gyűjtőcíme, a LOL (Laughing Out Loud) azt a mozzanatot hangsúlyozza Manen életművéből, amely az életigenlés, az (ön)irónia, önelfogadás lehetőségeit kínálja fel. „Sztorizás” nélkül, színtiszta mozgással: a klasszikus alapokon nyugvó fantáziadús, rafinált mozdulatfűzés eszközével, a táncos testek tiszta szólamaival. Mint ilyen, a mű időtlen, és Manen alkotói zsenije által időtállóan kortárs.
